Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok

A töredék származási helye az egykori gyűjtőtől maradt feljegyzés nélkül is egyértelműen megállapítható lenne: anyagminősége, kivitelezése, látható ikonográfiái elemei éppen olyan jellemzőek az érett archaikus tarentumi koroplasztika termékeire, mint az általa képviselt arctípus. A fej kétségkívül a dél-itáliai görög város fogadalmi terrakotta-produkciójának legjellegzetesebb téma-típusához, egy klinén heverő férfialakot ábrázoló terrakotta szoborhoz tartozott.

2 A bal könyökén feltámaszkodva heverő, kezében lakoma-attribútumokat tartó, deréktájig köpenybe burkolt férfialak, a symposiastés témája a Kr.e. 6. sz. közepe táján jelent meg az anyaországi, főként pedig a keleti görögség terrakotta-kisplasztikájában, és nem sokkal ezután, valószínűleg éppen keleti görög minták nyomán honosodhatott meg Taras művészetében is.

3 A Magna Graecia-i kolóniában azután olyan népszerűségre tett szert, amelyhez fogható erre az ikonográfiái típusra egyetlen más terrakottaprodukcióban sem volt jellemző: a város leletegyütteseinek tanúsága szerint a symposiastés témája az érett archaikus stílustól a klasszikus kor végéig mintegy két évszázadon át meghatározó eleme volt Taras fogadalmi rendeltetésű terrakotta-gyártásának.

4 Jelenlegi ismereteink szerint az érintett korszakban a tarentumi figurális terrakottaplasztika általában véve is főként a kultuszok szolgálatában állt: különböző ikonográfiái típusokba tartozó, ismert lelőhelyű emlékei a klasszikus kor végéig kizárólag fogadalmi leletekből származnak, terrakotta-figurák sírokba csak a 4. sz. utolsó negyedétől kezdve kerültek, amikor a koroplasztika műfaja az egész görög világban gyökeres változáson ment keresztül, technikai megoldásait, stílusát, funkcióját illetően egyaránt.

5 Méltán hihető, hogy a symposiastés-ügura. a tarentumi népi vallásosság, a város nagyobb tömegeit mozgató kultikus gyakorlat megismerésének kulcsa lehet, nem vé2 Ld. alább. 3 A tarentumi koroplasztikában megjelenő típus eredetéről és elterjedéséről a görög képzőművészetben kimerítő bibliográfiai gyűjtést nyújt: Herdejürgen 1971, 5, 29; és Letta 1971, 63-64. A Symposion ikonográfiái témájának közel-keleti és görögországi történetéről átfogóan: Dentzer, J. M., Le motif du banquet couché dans le Proche-Orient et le monde grec du Vile au IVe siècle avant J.-C, Rome 1982. 4 A modem Taranto területén a nagy mennyiségű fogadalmi tárgyat felszínre hozó feltárások napjainkig tartó sora az 1880-as évek elején kezdődött: vö. Lenormant, F., Les terres cuites de Tarente, Gazette des Beaux-Arts 23 (1882), 201-224; Evans, A., Recent discoveries of Tarentine terracottas, JHS 7 (1886) 150; Viola, L., in NotSc 1881, 376-463; 1883, 178-189; 1884, 117-128; 1894, 60-71. A symposiastésterrakották a város majdnem minden fogadalmi leletegyüttesében szerepelnek, míg a legnagyobb kiterjedésűnek, az ún. Fondo Giovinazzi lelőhelynek egyértelműen ez a legfontosabb ajándéktípusa, akárcsak az archaikus és klasszikus kori nekropolis/3o?/7ras-le!eteinek: vö. Iacobone 1988, 155-172; Lippolis 1995, 31^13. 5 A tarantói nekropolisok sírjai helyi gyártmányú terrakottákat nem tartalmaznak egészen a „tanagrai típusú" Figurák térhódításáig, vö. Lippolis, E. (szerk.), Catalogo del Museo Nazionale Archeologico di Taranto, 111,1: Taranto la necropoli: aspetti eproblemi della documentazione archeologica tra Vile Isec. a. C, Taranto 1994, 177-183. Archaikus kori sírokból csak importált, keleti görög terrakottákról, túlnyomó részt plasztikus vázákról tudunk: Lo Porto, F. G., Tombe arcaiche tarantine con terrecotte ioniche, BdA 47 (1962) 153-170. A hellenisztikus típusok megjelenésével a figurális terrakotta sírmellékletek általánossá válnak Tárasban, vö. Gracplcr, D., Tonfiguren im Grab. Fundkontexte hellenistischer Terrakotten aus der Nekropole von Tarent, München 1997. Láthatóan ugyanez volt a gyakorlat Lokroiban is, vö. Barra Bagnasco, M., Osservazioni su officine e produzione a Locri Epizefiri. L'esempio delle terrecotte con Zeus Fulminante, in Le moulage en terre cuite 1997, 208-211.