Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Herman van Swanevelt rajzai
szinte impresszionista hatású. Azonban az ecsetfoltok felrakásának módja, a fatörzsek rajza, a sziklákat csak helyenként határoló kontúrtöredékek jellege mindhárom lapon megegyezik. A baloldali facsoport egymásba fonódó lombját fény és levegő járja át, könnyed mozgás képzetét keltve, miként a budapesti lapon. A Vízesés előterének sziklatömbje a tetején hajladozó, vékonytörzsü fiatal fácskákkal a berlini rajzhoz áll közel. Témája és motívumai szempontjából szintén analóg az egykor C. G. Bocrnernél elárverezett Sziklás részlet patakkal (Washington, National Gallery) 16 azzal a különbséggel, hogy itt az árnyék dominál, sommásabb az ecsetmunka, kevésbé differenciáltak a fonnák. Megfigyelhető viszont, hogy a fehéren maradt fényfoltok ezen a lapon is absztrakt, dekoratív formációkat alkotnak, akárcsak a budapesti rajzon. Swanevelt a washingtoni lapon - talán Claude hatására - a változatos sziklafonnák nagyvonalúan összefogott ábrázolásával próbálkozott. A fényábrázolás kontrasztos elevensége és az árnyékos motívumok festői sziluettet alkotó, puhán egymásba tünő ecsetfoltjai szempontjából a budapesti rajz egyik legfontosabb analógiája az amszterdami Porta Pinciana Rómában (Rijksprentenkabinet) (56. kép), 17 amelyet Swanevelt ecsettel in situ készíthetett, és később egyik rézkarc előkészítő tollrajzához használt fel (Firenze, Uffizi). 18 Jóllehet a budapesti rajzon a sziklák, az amszterdamin az épületek alkotják a főmotívumot, a hasonló eszközökkel elért, bravúros fény-árnyék ellentét és a spontán, friss ecsetvonások alapján mégis megállapítható, hogy egyazon kéz müvei. Ugyanis a valóság megfigyelésének ugyanaz a pontossága és szuggesztivitása érvényesül rajta, ahogyan az erős fénytől megvilágított részek mellett a szinte mozdulni látszó félárnyékokkal a megvilágítás tünékenységét, állandó változását érzékelteti. Ezen a két lapon Breenbergh szinte villogó elevenségü fény-árnyék játékának a hatása különösen erőteljesen érvényesül. Mindkét ecsetrajzon megfigyelhető az egymás mellé rakott, összeolvadó sötét ecsetfoltok alkalmazása, a budapesti lapon a kompozíciót balra fent dekoratívan keretező, oldalra nyúló fatörzs megfestésénél, az amszterdamin a jobb oldali repoussoir vegetáció érzékeltetésénél. Azonos az egyes levelek és levélcsomók fonnai kialakítása is. Az amszterdami lapon a budapestihez hasonlóan egyes kis részletek - ott a kapu és mellette a háztető cserepei, itt a sziklára felfutó repkény - gondos, részletező tollrajza figyelhető meg, amely a nagyvonalú ecsetvonásokkal alkotott kontraszt következtében különleges esztétikai hatást eredményez. A párizsi Fondation Custodia 1635-42 közé datált Erdőrészlet a domboldalon rajza (57. kép) a budapestihez hasonló élénk, vitalitást sugalló tennészettanulmány. 19 A talaj domborulatait ezen is nagyvonalú ecset- és tollvonások jelzik, és a vegetáció lombozatát helyenként ugyancsak több rétegben, ecsetheggyel felrakott kis foltok érzékeltetik, viszont itt ezt gazdagabb tollrajz egészíti ki. A finom kis rövid tollvonások, amelyekkel a művész a levélcsomók karéjos körvonalait jelölte, éppen olyan spontaneitás16 Boerner, CG. Neue Lagerliste 56, Düsseldorf 5 - 27. Febr. 1971, 142.sz. 17 Schapelhouman, M. - Schatborn, P., Dutch Drawings of the Seventeenth Century in the Rijksmuseum, Amsterdam. Artists born between J58o and 16oo, Amsterdam 1998, 3o3.sz. 18 Kloek, W.Th., Beknopte catalogus van de Nederlandse tekeningen in het Prentenkabinet van de Uffizi te Florence.Uirechi 1975, 8o4.sz.; Hollstcin XXIX, 1984, 89, 96.sz. 19 Rembrandt et ses contemporains, dessins hollandais du dix-septième siècle. Collection Frits Lugt Institut Néerlandais Paris, New York - Paris 1977-1978, loó.sz., 114.t.
