Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Herman van Swanevelt rajzai
ról és elánról tanúskodnak, mint az ecsetmunka, és az előtér nagyvonalú, friss ecsetvonásaival képzett ellentét révén változatossá teszik a kompozició grafikai összképét. Motivális rokonság és az ecsettechnika hasonlósága fűzi a budapesti rajzot a párisi Louvre Erdőszél vízeséssel (58. kép) lapjához is, 20 bár a fény itt visszafogottabb, és a fonnák körvonalait nem erősítik meg határozott tollkontúrok, így az összbenyomás kevésbé csillogóan kontrasztos, mint a budapesti lapon. A párizsi lapon nagyobb a tennészet kivágat és kissé távolabbi a nézőpont, s a részletek kevésbé kidolgozottak. Itt is érvényesül viszont az előtéri sziklánál a különböző tónusú ecsetfoltok absztrakt formációinak dekorativitása. Feltehető, hogy Swanevelt budapesti tanulmánylapja az említett analógiákkal együtt római tartózkodásának későbbi szakaszából szánnazik. Amint Roethlisberger utalt rá, az 163o-as években, Rómában létrejött természettanulmányok a művészek kölcsönhatása következtében szinte „csoportmunka" eredményei, 21 ezért hasonlítanak egymásra Swanevelt és Claude rajzai is ebben az időszakban. A két mester között kialakult kölcsönhatáson túlmenően műveik hasonlóságát a közös mintaképek-Paulus Bril, Cornelis van Poelenburch és Bartholomeus Breenbergh műveinek - ösztönzése is magyarázza. Az Agostino Tassi köréből indult Claude művészetében azonban az olasz kortársak hatása jelentősebb volt, mint Swanevelt esetében. Ennek megfelelően Claude alapvetően római kultúrájú művészetében a tennészetábrázolás más súlypontokat kapott, mint Swanevelt németalföldi hagyományokat és római hatásokat ötvöző tájrajzaiban. Claude oeuvre-jében vagy egy tucat sziklatanulmány ismeretes az 163o-as évekből, 22 de a budapesti rajzhoz hasonló naturalisztikus felfogású, részletekben is elmélyedő sziklatanulmánya csak kettő van (London, British Museum) (59. kép), 23 amelyek meglehetősen elszigeteltnek tűnnek a többitől. Ez a két lap is különbözik azonban Swaneveltétől abban, hogy teljes egészében igen erőteljes, merészen nagyvonalú, helyenként egymásbafolyó, gyors ecsetmunka, amelynél a nagy, leegyszerűsített formák egyetlen egésszé ízesülnek. Nála még a természettanulmányok esetében is a festői összkép az elsődleges, amelynek a részletek alárendelődnek. Swanevelt lapjain az összkép és a részletek inkább egyensúlyban vannak. A budapesti és berlini sziklatanulmány Swanevelt-attribúciójának igen fontos érve, hogy a rajz jól beilleszthető abba a láncolatba, amelyet Paulus Bril, Cornelis van Poelenburch és Bartholomeus Breenbergh hasonló témájú müvei képeznek. Swaneveltnek több rajzmásolata ismeretes Bril művei után 24 és festményei is bizonyítják, hogy elmélyedten tanulmányozta Bril freskóit, táblaképeit és rajzait, nemcsak az 161o-es és 2o-as évekből valókat, hanem a korábbiakat is. Felhasználta az idősebb mester motívum-repertoárját, kompozíciós típusait, fény-árnyék metódusát, természe20 Starcky, E., Inventaire général des dessins des écoles du nord. Écoles allemande, des Anciens PaysBas, flamande, hollandaise et suisse XV e-XVIII e siècles. Paris 1988, 3o3.sz. 21 Roethlisberger i.m. (1 l.j.) 417. 22 Roethlisberger i.m., 88, 89, 9o, 92, lo2, 176, 278, 361, 4o7, 411, 432, 44o.sz. 23 Roethlisberger i.m., 88, 89.sz. 24 Swanevelt másolatokat is készített Bril müveiről, egyik rajzmásolata (Christie's, Amsterdam, 25.11.1991, I08.SZ.) Paulus Bril: Landscape with Jesus and two Disciples at Emmaus című, genovai magángyűjteményben lévő festménye után készült. Brilnek a Palazzo Rospigliosi-Pallaviciniben, a Casino del Patriarca Biondóban látható egyik táj freskója utáni rajzmásolata a washingtoni National Galleryben.található (Wood Ruby, L., Paul Bril: The Drawings, Paris 1999, 111, 132).
