Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Guillén Lombardo képmásai

Della Faille családnak nem okozott nehézséget, hogy kapcsolatot teremtsen közte és a mester között, mert közeli ismeretség fűzte annak számos barátjához, így Justus Lipsiushoz vagy a mantovai herceghez, és minden valószínűség szerint magával a festővel is személyes kapcsolatban állt.

11 Nem kétséges, hogy egy ilyen típusú kép is sokba került: Rubens átlagosan annyit kért, mint Van Dyck, 120 forintot egy képmásért, ami Flandriában nagyjából egy kőműves háromhavi fizetésének felelt meg. Rubensszel azonban könnyebben lehetett tárgyalni. A mester bizonyos alkalmakkor nagylelkű árengedményeket tett: elég arra emlékeztetnünk, hogy egy barátja, a kiadó Moretus részére 1613 és 1615 között kilenc képmást festett, egy-egy darabért csupán 24 forintot kérve. De a „barátok" egy másik csoportja is számíthatott egyféle megkülönböztetett bánásmódra. Rubensnek nem csak csodálói, hanem ellenségei is voltak. Példátlan hírneve, gazdagsága és általános elismertsége ellenére is védekezésre kényszerült kollégái irigységével és a nemesek megvetésével szemben. A kormányváltás Flandriában bizonytalan helyzetbe sodorta mindazokat, akik a hatalomhoz kötődtek: a Ferdinándot ünneplő rendezvények sikere után Rubensnek nem véletlenül kellett hosszan, egészen 1636. június 13-ig előszobáznia azért, hogy megkapja az udvari festő kinevezést. Ilyen körülmények között mindenféle támogatás jól jött: Ferdinánd herceg tisztje, a jezsuiták udvarhoz is bejáratos barátja reménykedhetett a kivételes bánásmódban.

12 A mester emellett jól ismerte a nördlingeni eseményeket, amelyek számos képén megjelennek:

13 nem csoda tehát, ha késznek mutatkozott e csata egyik résztvevőjének a képmását megfesteni, éppen Ferdinánd Antwerpenbe való bevonulása, 1635. április 17. után. Ebben a korszakban, mintegy kipihenve a diadalív-tervek fáradalmait, kisebb lélegzetű munkákkal foglalkozott, és egy sorozat képmást festett, köztük Jan Brant (München), Jan van Monfort (London, Courtauld Institute) és a Bíboros Infáns (Sarasota, John and Marble Ringling Museum) képmását. Képünk a legtöbb közös vonást a Van der Wijngaerd család egyik tagját ábrázoló képmás két, 1632-1635 közé datálható változatával (Münchenben illetve Szentpétervárott) mutatja. Don Guillén és a festők közötti kapcsolatról fennmaradt egy különös dokumentum: az inkvizítorok által lefoglalt iratok között szerepel egy költemény, amely az ifjú Lombardot magasztalja, aki mindössze 24 esztendősen, vagyis a nördlingeni csata idején csodálatos tetteket vitt végbe mind a kultúra területén, mind a csatamezőn. 11 Correspondence de Rubens et documents épistolaires concernants sa vie et ses oeuvres, 1600-1608 /, Szerk. Rueles, Ch., Antwerpen 1887, 290, 430. 12 Ha, mint említettük, a festmény azzal a páncélos férfit ábrázoló képmással azonosítható, amely Rubens hagyatékában szerepelt, feltételezhetjük, hogy a megrendelő (talán pénzhiány miatt?) nem vette át a müvet. 13 A Ferdinánd bevonulása alkalmából rendezett ünnepségek előkészületei során Rubens sok információhoz jutott a hercegről, kíséretéről és a csata lefolyásáról. Sokatmondó tény, hogy Ferdinand Prado-beli lovas képmásának hátterében éppen a nördlingeni csatát eldöntő lovasroham látszik. Rubens naprakészen ismerte az eseményeket.