Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
A perugiai Palazzo Isidori allegorikus freskóciklusáról a legújabb kutatások és restaurálások fényében
A vásárlás óta száz év telt el. Ez idő alatt számos kutató foglalkozott a freskósorozattal, elsősorban a festő személyének és az allegorikus nőalakok jelentésének meghatározását tűzve ki célul. 8 Pigler Andor 1954-ben, Térey és Van Marie véleményét követve, 1430 körül készült umbriai müvekként határozta meg a nőalakokat. Hivatkozott Umberto Gnoli 1934-ben írt levelére is, mely szerint a freskók Perugiából, a Piazza Morlacchi egyik, a 19. században lebontott házából, a Palazzo Isidoriból származnának. Az említett levél állítása szerint a képek festője közreműködött a folignói Palazzo Trinci belső díszítésében is. 9 Pigler, a leltári számok sorrendjében, röviden megnevezte a nőalakokkal megszemélyesített allegóriákat: A Hit (1167), A Bölcsesség (1255), A Mértékletesség (1258), Az Erő (1260), A Szelídség (1261), A Hatalom (1262), Az Igazságosság (1357), Az Elmélkedés (1360), A Szüzesség (1361), A Cselekvő élet (1362), A Gazdagság (1363), A Szegénység (1364), A Bőség (1365). Figyelemre méltó, hogy az allegorikus alakok között már ő is felismerte a kardinális és a teológiai erények egyes megszemélyesítőit (Bölcsesség, ltsz.: 1255; Mértékletesség, ltsz.: 1258; Erő, ltsz.: 1260; Igazságosság, ltsz.: 1357; Hit, ltsz.: 1167), valamint az Elmélkedés és a Cselekvő élet (ltsz.: 1360, 1362) allegóriáit. Az első elemző tanulmányt Mario Salmi írta a freskókról 1954-ben, amelyben közölte a feliratok teljes szövegét is. 10 A sorozatot, mestermegjelölés nélkül, a sienai gótikus festészet egy késői, kevéssé színvonalas utórezgésének tekinti, a képeket, stílusuk alapján, a folignói Palazzo Trinci freskóihoz hasonlítja, és készítésüket a 15. század első felére helyezi. Salmi, Piglernél következetesebben, az erények és a bűnök, valamint az évszakok töredékes ábrázolásaiként írja le az allegóriákat: Hit (1167), Bölcsesség ( 1255), Mértékletesség ( 1258), Erő ( 1260), Szüzesség (1261), Mater Ecclesia vagy Sapientia Domini ( 1262), Igazságosság (1357), Remény ( 1360), Ámor (?) ( 1361 ), Gazdagság (1363), Szegénység (1364). A kezében zöldellő kalászcsokrot tartó, zöld színű ruhát viselő figurát (1365) Salmi, a feliratra hivatkozva, a Nyár megszemélyesítéseként értelmezi, analógiaként Ambrogio Lorenzetti sienai freskóját említi a Palazzo Pubblicóban, amelyen a Nyár allegóriája szintén kalászból kötött csokrot tart a kezében. A Palazzo Pubblico félalakos Nyár allegóriája azonban más attribútumokkal is kiegészül: jobb kezében sarlót tart, fejét virágokból, zöldellő növényekből font koszorú díszíti. Salmi feltételezi, hogy a budapesti freskóciklusban a négy évszak ábrázolása is helyet kapott, így a Nyáron kívül Tavaszt is találni vélt az általa ismert tizenhárom nőalak között: nevezetcsen a kezében virágcsokrot tartó figurát ( 1362). A Salmi elemzése szerinti Tavasz allegóriát a töredéken olvasható felirat negyedik sora alapján azons Térey, G., Kunstchronik und Kunstmarkt, Budapest 1921, 848; Van Marie, R., The Development of the Italian Schools of Painting 8, The Hague 1923, 366; Salmi, M., Un ciclo di affreschi umbri nella Galleria Nazionale di Budapest, Bollettino della Deputazione di Storia Patria per L'Umbria 51 (1954) 110; Pigler, A., A Régi Képtár katalógusa, Budapest 1954, 582-583; Previtali, G., Affreschi di Cola Petruccioli, Paragone Arte (1966/1) 33—13; Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 714-715, 88; Boskovits, M., Pittura umbra e marchigiana fra medioevo e rinascimento, Firenze 1973, 21 ; Fratini, C., Percorso nel lungo periodo „tracciato orvietano" della pittura médiévale (Sec.XIII-XIV.), in Orvieto, la città medioevale, Orvieto 1988, 183; Tátrai, V. szerk, Museum of Fine Arts Budapest, Budapest 1991,28-29. 9 Pigler, 1954/.m.(8. j.). 10 Salmi, /.m.(8. j.).
