Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

A perugiai Palazzo Isidori allegorikus freskóciklusáról a legújabb kutatások és restaurálások fényében

ban, amint ezt már Pigler Andor is megtette, egyértelműen a Cselekvő élet megszemélyesítéseként értelmezhetjük: „lo so' la vostra Vita Activa." A négy évszak ábrázolásának gondolatát nem vethetjük el teljesen, mivel a freskóciklus hiányosan maradt fenn. Másrészről kevés példát ismerünk arra, hogy erényeket és bűnöket évszakokkal együtt mutassanak be.

11 Salmi Ámor allegóriájának véli az 136l-es leltári számú nőalakot. Analógiaként Assisi egyik freskójára hivatkozik, az altemplom egyik boltívén, ahol Castitas triumphusának jelenetén szerepel a kis futó Erósz, virágzó ággal a kezében. Salmi szerint, az eredeti ciklusban Ámor párja a hermelint tartó Szüzesség, (Castitas, 1261) lehetett. Magyarázatul az a vallásos elképzelés szolgál, hogy a profán jellegű Amor, aki Castitas tiszta (hófehér) ölébe menekül, könnyen veszélyes lehet a gyanútlan hívőre. Giovanni Previtali, 1966-ban írt tanulmányában, kísérletet tett az Orvietóban és Perugiában 1372 és 1401 közt működő Cola di Petruccioli freskóinak meghatározására.

12 Stíluskritikai alapon az ő művei közé sorolta a budapesti allegóriákat is. Levéltári adatokból ismert, hogy Cola húsz évig élt Perugiában, ahonnan a freskók származnak. Previtali a freskók megfestését, feltételesen, Cola di Petruccioli két datált müve alapján, 1385 (a spellói diptichon) és 1398 (a perugiai S.Agostino freskói) közé helyezi. Giovanni Previtali elfogadja Pigler és Salmi értelmezését - a négy kardinális és a három teológiai erény, valamint a bűnök ábrázolása - helyesbítve illetve kiegészítve néhány észrevétellel: a freskókon fennmaradt szövegtöredékek alapján az 1365. leltári számú freskórészietet értelmezi Remény-ként, az 1360. és 1362. leltári számú freskókat pedig Vita contemplativa és Vita activa allegóriákként állítja ellentétpárba. A hét erényt kiegészíti egy „nyolcadik erény", a Szüzesség (1261), hermelint tartó nőalak képében. Ily módon a nyolc erény szimmetrikus kompozícióban helyezhető el a főbűnökkel, amelyek száma Previtali feltételezése szerint az eredeti programban szintén nyolcra tehető. Previtali elképzelhetőnek tartja, hogy ezt a kibővítést a freskósorozat épületen belüli eredeti elhelyezése indokolta. A freskókkal foglalkozó későbbi irodalom egészen a legutóbbi időkig elfogadta Previtali attribúcióját.

13 Boskovits Miklós, 1973-ban megjelent kézikönyvében, valószínűnek tartja, hogy Cola Petruccioli, az 1380-90-es években, az orvietói dóm díszítésén vele együtt működő Andrea di Giovannival együtt költözött át Orvietóból Perugiába, ahol közösen dolgoztak a Palazzo Isidori belső dekorációján is.

14 1994 óta a perugiai egyetem professzora, Francesco Federico Mancini és Cristina Galassi levéltári kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy a korábbi hiedelemmel ellentétben, Perugiában ma is áll a Palazzo Isidori épülete, mely a 14-15. század folyamán, 1361-től kimutathatóan, a Perugia politikai életében jelentős szerepet játszó 11 Ide tartozik A. Lorenzetti sienai freskója. Gyakoribb azonban, hogy az erények- és bűnök a Hét szabad művészetet kísérik, mint például a firenzei Spanyol-kápolnában és az „erény-irodalomban" a bolognai miniatúrák körében, utóbbit ld. Coletti, L., Un affresco, due miniature, e tre problemi, L 'Arte 5.

A.XXXVII (1934)101-122. 12 Previtali, i.m. (8. j.). l3

Ld.Tátrai, i.m. (8. j.). 14 Boskovits, i.m. (8. j.).