Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja
és nem volna párhuzam nélküli, hogy tényleges, esetleg évszázadokra visszanyúló héróskultusz ápolására szolgáló fogadalmi ajándéknak szánták, mint az Eucharidés-festö nagyjából egykorú, az Agorán talált oszlopkratérját. 47 Ebben az esetben a kultusz fenntartói nyilván a főoldal szereplőit is meg tudták nevezni, és a jelenet nem igényelt névfeliratokat. Az mindenesetre bizonyos, hogy eredetileg a vázát nem sírba tételre szánták, Athénban ugyanis ebben az időben nem helyeztek krátert az egyébként is szerény külsejű és mellékletekkel rendkívül mértéktartóan ellátott sírokba. 48 Másfelől minden ellentmond annak a feltevésnek, hogy sok elődjéhez és kortársához hasonlóan a Siracusa-festő nem-görög nézők számára díszítette volna vázáit. Athéni rendelőkhöz kötődését loutrophorosainak kiemelkedően nagy száma tanúsítja, és vázáinak elterjedési adatai is arra mutatnak, hogy nem a hosszútávú kereskedelemben való értékesítésre gondolva készülhettek. Mintegy 90%-uknak ismert a lelőhelye, és ezeknek közel a fele görög földön van, a legtöbb magában Athénban, a többi szétszórtan Eretriában, Tanagrában, Halaiban, Galaxidiban, Déloson, rCamirosban, vagyis többnyire nem messze Attikától. Az egykorú athéni vázaprodukció nagy részének végső sorsát azonban nem készítőik határozták meg, és gyakran független volt mestereik (esetleg eredeti megrendelőjük) szándékától. Mozgékony kereskedők révén a Siracusa-festő müvei is távoli vidékekre eljutottak, egy Kyrenaikában talált hydria kivételével valamennyi Itáliába. Számottevő koncentrációjuk, ami arra utalt volna, hogy akárcsak részben is egy közvetítőjük irányította munkásságát, itt sem volt, pontosabban a lelőhelyek megfelelnek az ekkor kétfelé ágazó Itáliába irányuló athéni vázakereskcdelem nyugati útvonalának: a legtöbb közülük Szicíliából (Gela, Agrigento, Selinus) került elő, néhány Magna Graeciából (Mesagne, Locri), valamivel több Campaniából (Nola, Telese, Cumae), egykettő elszórtan az etruszk területről (Falerii, Vulci, Bomarzo, Chiusi) és-vagy Etruria, vagy inkább az Adriai tenger felől - Bolognából. A lelőhelyeknek ez a térképe eleve kizárja azt a feltevést, hogy a budapesti váza képei festőjének szándéka szerint valamely speciális itáliai igény kielégítésére készültek volna - tárgyuk egyébként minden görög műveltségtől csak valamennyire is érintett területen különösebb nehézség nélkül értelmezhető volt, és a felsorolt lelőhelyek ekkor már mind ilyennek számítottak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha nem is az ábrázolások, de a vázaforma ne keltett volna nagyobb figyelmet valahol Itáliában. Egy ilyen feltevést különösen indokolttá tesz a budapesti váza lelőhelye. A kratér azoknak az ásatásoknak a során került elő, amelyeket Teresa Caetani, Sermoneta hercegnője 49 végeztetett az antik Caere területén fekvő birtokának Cerveteri 47 Thompson, H.A., Hesperia 27 (1958) 152-153 és42.t. (P 25957); Beazley ARV 2 ,230,50 (jelezve a forma meghatározásának bizonytalanságát); Moore, i.m. (38.j.) 157, 165.sz., 25. t. A hérós-kultusz szociológiai értelmezésének korlátairól legutóbb Hall, J.M., in: Ancient Greek Hero Cult (ed. R. Hägg), Stockholm 1999, 49-59. 48 Ld. Kurtz, D.C. - Boardman, J., Greek Burial Customs, London 1971, 91 skk; Morris, I., DeathRitual and Social Structure in Classical Antiquity, Cambridge 1992, 108 skk, a jelenség Athénen kívüli széles görögországi elterjedtségét is mérlegelve. Példaként elég csak a Syndagma-tér ásatásaira (Charitonides, S.\.,AEph 1958, 1 skk) és a Kerameikos-temető 6-5. századi sírmellékleteinek összefoglaló áttekintésére (Kunze-Götte, E. Tancke, K. - Vierneisel, K., Kerameikos VII,2, München 1999) utalni. 49 Ld. róla Trompeo, P.P., Nell'Italia romantica sulle orme di Stendhal, Roma 1924, 306-307.
