Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja

inkább hangsúlyozza, hogy egyikük sem passzív „néző" figura,

37 a jobb oldali búcsút intő kézmozdulatának fájdalmas gesztusát aláhúzza a másik oldalon távozóban visszanéző alaké; a félig már a jelenetből kilépő láb és kar nem rajzhiba, hanem a komponálás másoktól is használt művészi eszköze:

38 a távolodás ezzel emocionális hangsúlyt kap, amelyet felerősít a búcsúzó társáéhoz hasonlóan gondbamerült arcának a harcos felé forduló pillantása - nem látják többé egymást. A tragédiák előadásán a nagy sorsfordulatok verbális kifejezését kísérő csend itt láthatóvá válik. A tragikus trilógia előadását követő szatírjáték kompenzativ hatásából idéz fel valamennyit a kratér másik oldalának képe. A kezében ivócsészével kissé bizonytalan, inkább botladozó, mint táncoló lépésekkel megjelenő három alak egy éppen szétszéledő mulatozó társaságot jelenít meg. A symposionnak, ha volt, vége, már az utca a színhely, és vége az ital felszabadító hatásának is, de a kómastések némi kábultság jelével az arcukon láthatólag sem az együttlétet sem a skyphos-ürítést nem szívesen hagyják abba. A részegségnek inkább derűs, mint megütköztető látványt nyújtó szintjén vannak; másnap rosszkedvűen fognak ébredni. Az A. oldal képével ellentétben

39 a kómos-jelenetek és általában Dionysos világának ábrázolásai rendkívül gyakoriak a Siracusa-festő kráterjain, töltésre vagy ivásra szánt edényein, mint a vázák rendeltetését tekintve érthető módon a legtöbb athéni mesternél, szinte a feketealakos vázafestészet kezdete óta. Kómastések csoportja azonban a budapestin kívül egyelőre a mesternek csak egy vázáján jelenik meg, a koppenhágai oszlopkratér (5) B. oldalán, az A. oldal szatír és mainas alakjától közrefogott Dionysosával szemben. Feltűnő a két kép hangulatának különbsége. A koppenhágai kómasták szakálltalan ifjak, vidám csoportjuk három alakja kompozíciójában szinte tükörképe az A. oldal triászának, az isten gondűzőként van jelen köztük, felszabadító aspektusában, másfajta és másértelmű mámort osztva, mint a budapesti képen. Egy váza két oldalát díszítő jelenetek tartalmi összefüggése távolról sem törvényszerű, de nem is ritka, főként a vörösalakos vázafestészetben,

40 a lehetőségét azonban semmiképpen sem lehet kizárni, különösen, ha figyelembe vesszük a jelenség gyakoriságát a Siracusa-festő és kortársai vázáin. Ebből kiindulva - és elsősorban a jelen esetre koncentrálva - mindenekelőtt a váza eredeti funkcióját kell figyelembe venni. Mint a symposionok állandó, középpontban álló, sőt emblématikus szereplője,

41 széleskörű 37 Értelmezésük néhány irányzatáról legutóbb Isler-Kerényi, C, in Studi sulla Sicilia Occidentale in onoredi V. Tusa, Padova 1993, 96-99. 38 Ugyanígy los angelesi (2) vázáján {CVA I, 29, t.,1 .k.), vagy többek közt egy a budapestivel egykorú oszlopkratér búcsújelenetén (Galerie G. Puhze, Kunst der Antike, Katal. 5, Freiburg i.Br. 1984, 192.

sz., képpel). Ha nem tervszerű meggondolásról, hanem „helyhiányról" lett volna szó, a rajz a kereten is átmehetett volna, mint a Siracusa-festő (3) és (5) oszlopkratérjának főoldalán, vagy másoknál is (elég egy példa, a Flying Angel-festő egykorú oszlopkratérja, Moore, M.B., Attic red-figured and white ground pottery [The Athenian Agora, vol. XXX], Princeton 1997, 26.L, 173.sz.). 39 Hasonló vagy rokon jelenetek csak a (3), (7), (8), (10) oszlopkratéron és J. Frei meggyőző feltevése szerint (Acta Mus. Nat. Pragae, Ser.A, vol. 13 [1959] 257, 80.

sz.) az (54) töredék vázáján. 40 így már Robert, C., Bild und Lied, Berlin 1881, 80 skk, kül. 85, bár módszereivel vagy végső következtetéseivel (128, 250) ma már aligha lehet egyetérteni. 41 Lissarrague, F., in Sympotica (ed. O. Murray), Oxford 1990, 196-209, kül. 204-206 (a következőkhöz is); d'Agostino, B., in d Agostino-Cerchiai, Il mare, la morte, l"amore, Roma 1999, 25-26 (korábban többször, először Prospettiva, 1983 jan.)