Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Kisebb mesterek Rembrandt tágabb köréből

bekével hozta összefüggésbe. Czobor Ágnes a rajzbeli gyöngeségek alapján az idősebb Pynas fivér, Jan művének tartotta ezt a kis táblát, bár bizonyos rokonságot állapított meg Jacob Pynas tájrajzaival is.

5 A Lastmannal 1605-ben Rómában járt két Pynas munkáival összehasonlítva képünket azonban - egyetértésben Astrid Tümpellei - szerzőségüket ki kell zárnunk.

6 Akár a Lastmanhoz és Elsheimerhez közelebb álló Jan,

7 akár a körülbelül tíz évvel fiatalabb Jacob

8 műveivel vetjük össze, minden rokonság ellenére sem kerülheti el figyelmünket a különbség, ami a budapesti kép bizonyos darabosságában, elnagyoltabb kivitelezésében nyilvánul meg. Olyan mestert kell keresnünk tehát, aki közeli kapcsolatban állhatott a Pynas fivérekkel, általuk ismerhette Lastman stílusát, de nem ebben találta meg végül egyéni hangját. Ez volt az amszterdami Rombout van Troyen (16051656), aki Jan Pynas tanítványaként hét évig nála lakott, de később főleg fantasztikus tájakat festett antik romokkal, sok apró figurával, gyakran éjszakai fényekkel, vagy tűzvésszel.

9 A szinte elfeledett kismesterről M.E. Marijnen írt disszertációt, s egy rövid, de áttekintő értékelést publikált 1995-ben, melyben Troyen stílusfejlődését is felvázolta.

10 A magam részéről Van Troyen mintegy 240 fennmaradt képének ugyan csak egy kis hányadát tudtam megismerni az utóbbi pár évben,

11 de megbizonyosodtam arról, hogy oeuvre-jének van egy jellegzetesen prerembrandtista, kevésbé „fantasztikus" része is, melybe a budapesti darab jól beilleszthető. Szignált műveinek egy csoportja Pynashoz még szorosan kötődő, elsősorban ótestamentumi tárgyú, „lastmanos", ill. „elsheimeres" tájban, viszonylag nagy figurákkal komponált jeleneteket foglal magába. Példának hozható első ismert datált képe, az 1627-es Saul áldozata

12 Haarlemben (72. kép), majd A mór kamarás megkeresztelése - a Rembrandt-körben oly gyakori téma - 1630-as dátummal,

13 egy Példázat a szőlőmunkásokról',

14 de idézhetjük a párizsi Louvre 1644-es év5 Czobor, i. m. (2.j.) 3. sz. 6 A. Tümpel 198l-es budapesti látogatása alkalmával határozottan elutasította a Pynas attribúciót, de nem volt javaslata a probléma megoldására. 7 Pl. Hágár elüzetéséi ábrázoló képei Lastman kompozíciója nyomán 1613-ból és 1614-ből, Aachen, Suermondt-Ludwig-Museum és Amszterdam, Museum het Rcmbrandthuis. R Pl. Nabukadonozor visszakapja a királyságot, München, Alte Pinakothek, ltsz. 13151; Királyok imádása, Hartford, Wadsworth Atheneum, ltsz. 1959.103. 9 Wurzbach, A. von, Niederländisches Künstler-Lexikon, 2, Wien - Leipzig 1906-10, 722; Thieme, U. Becker, F., Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler, 33, Leipzig, 1939, 443; Bernt, W.: Die niederländischen Maler des 17. Jahrhunderts, München 1948-60,3., 824. sz.; Regieren Altena, I. Q., Apollon Cryptogene imaginé par un petit maître d'Amsterdam, Gazette des Beaux-Arts 84 ( 1974) 215-222. 10 Twee pendanten van Rombout Jansz. van Troyen. Catharijnebrief, 51. September 1995, 11 13. Utrecht, Museum van het Catharijneconvent. - A disszertáció nem volt számomra elérhető. 11 A hágai RKD dossziéin kívül a londoni Witt Library microfiche anyagának első, Budapesten is meglévő, 1981-ig terjedő részét, a New York-i Frick Art Reference Library megfelelő dossziéit és Párizsban J. Foucart dokumentációs anyagát volt módomban használni, amiért a fenti intézményeknek ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. 12 Frans Halsmuseum, Haarlem, ltsz. 519. Kat. 1969, 56, még mint Jan Pynas. Pieter Biesboer volt szíves készülő katalógusa erre vonatkozó szövegét rendelkezésemre bocsátani, melyben az RT monogrammal jelzett táblát már mint R. van Troyen korai, Jan Pynas hatását mutató müvét interpretálja. Segítségéért és a fényképért ezúton is köszönetet mondok. 13 Fa, 32 x 41,5 cm. London, Sotheby's, 1978. 04. 12. No. 20. A később egy New York-i műkereskedőhöz került képről a Louvre dokumentációs gyűjteményében színes ektachromot találtam, mely kitűnő összehasonlítási lehetőséget nyújtott. 14 Fa, 51,8x92 cm. Amsterdamban, Christie's-nél két ízben: 1990. 11. 13. No. 196, illetve 1991. 11. 14. No. 157. J. Foucart ezt a képet - a szignó ellenére - inkább Pynas művének tartja. (Szóbeli közlés 1998.)