Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Kisebb mesterek Rembrandt tágabb köréből
számmal ellátott Troyen képét is (73. kép) 15 . Mindezek a táj és az alakok viszonyában, az alkalmazott típusokban, a színhasználatban és a festésmódban is annyira hasonlítanak a budapesti képre, hogy megalapozottnak tűnik feltételezni, hogy ez is ugyanattól a kéztől származik. Feltűnő a rokonság két, egykor Hágában volt kis tábla, a Nagy Sándor Dárius asszonyaival és Szent Pál és Barnabás Lisztrán című képek többalakos kompozícióival is. 16 A figurák statikus felsorakoztatása a képsíkkal párhuzamosan, a hátrébb, mintegy második sorba kerültek aránytalan megkisebbítése és elnagyolt festése a mélység-hatás érdekében (ugyanakkor a szélső figurák repoussoirszerű „közelítése" ugyanebből a célból), valamint a merev, kissé ügyetlen gesztusok, a részletekben tapasztalható hasonlóságokkal együtt a három, közel azonos méretű festmény szoros összefüggésére engednek következtetni. A sokalakos históriák tartalmi összefüggése nem világos, és így nem nyújt segítséget a budapesti kép témájának pontosabb meghatározásához. Minthogy azonban stíluskritikai meggondolások alapján ez az allegorikus békekötési jelenet az 1630-as évek elejére datálható, ki kell zárni a - térben és időben is távoli - zsitvatoroki békére való utalást. 17 A második festmény, amellyel foglalkozni szeretnék, Rembrandt korai, leideni periódusával hozható összefüggésbe (74. kép). Az Egyiptomba menekülő Szent Család pihenőjét ábrázoló kisméretű fatáblát 18 Pulszky Károly vásárolta 1888-ban Bécsben, H.O. Miethke műkereskedőtől, mint Ferdinand Bol művét. O maga Rembrandt műhelyéből származó munkának tartotta, 19 s így is vette leltárba. Szigorúbban ítélte meg ezt a darabot Térey Gábor 1906-os katalógusában, 20 Rembrandt utánzójának nevezve az ismeretlen 17. századi holland festőt, s párhuzamot vonva a bécsi Képtár 851. számú képével „a különben ismeretlen P. de Leientői". Theo von Frimmel 21 és J.C. van Dyke 22 ugyanis még Rembrandttól vagy Rembrandt köréből származtatták e darabot. A mester meghatározása körüli bizonytalanságokat Térey az 1924-es katalógusban 23 így foglalta össze: míg Valentiner Vlietnek tulajdonította, W. Bode valószínűnek tartotta az ifjú Rembrandt szerzőségét, A. Bredius úgyszintén, 1628-29 körűire datálva az így „felértékelt" művet. Ezt a véleményt fogadta el Petrovics Elek 24 is, és ez késztette azután Pigler Andort arra, hogy „Rembrandt (?)" megjelöléssel szerepeltesse kataló15 Fa, 28 x 42 cm. Ltsz. M.N.R. 544. A témát W. Manuth határozta meg: A gibeai öreg földműves szállást ad a levitának és ágyasának. In: Mercury 6 (1987), 13-14. 16 Mindkettő fa, 32,5 x 50,5 cm, jelezve. 1937-ben A. Tigler Wybrandi gyűjtemény. Hága. Utóbbi az Ikonográfiái Indexben: 73F 42.34.4. 17 R. van Troyen oeuvre-jében egyébként van példa a konkrét történeti allegóriára is: a 30 éves habom egy epizódjára vonatkoztatható nagyobb igényű kompozícióját ld. Connaissance des Arts, 1988. Február, 102. 18 Olaj, tölgyfa, 28 x 23 cm, ltsz. 332. 19 Kat. 1896, 204. - mint: Rembrandt van Rijn műterméből. 20 A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának leíró lajstroma, Budapest 1906, 247, 542. sz. 21 Kleine Galeriestudien, I. Bamberg 1892, 159.: „Aus dem Kreise des großen Leydeners ist die kleine Arbeit gewiss." Emlékeztet egy korábbi közlésre G. Dou ifjúkori műveként, amit „eine flüchtig geäußerte Ansicht"-nek (könnyelmű kijelentésnek) nevez. 22 Critical Notes on the Imperial Galloy and Budapest Museum, New York 1914, 148-149.: „This picture is by some minor painter of the Rembrandt following." 23 Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának Katalógusa, Budapest 1924, 137. 542. sz. - mint: Rembrandt Harmensz. van Rijn (?) 24 Holland képek a Szépművészeti Múzeumban. A Muharát 3 (1923) 18.
