Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Kisebb mesterek Rembrandt tágabb köréből

KISEBB MESTEREK REMBRANDT TÁGABB KÖRÉBŐL ROMBOUT VAN TROYEN, JACOB VAN SPREEUWEN, WILLEM DE POORTER ÉS SAMUEL VAN HOOGSTRATEN ÚJONNAN MEGHATÁROZOTT FESTMÉNYEI A Rembrandt-kutatás előrehaladását nemcsak a nagy mester oeuvre-jének időnként nagy vihart keltő „megnyirbálása" jelzi, de szerencsés esetben ezek az elvitatások új mestenneghátárazással járnak együtt, miáltal a tanítványok, követők és utánzók egyre több müvének azonosítása válik lehetővé.

1 Ennek során azonban olykor e kisebb mesterek működéséről eddig érvényes képünk bizonyos korrekciójára van szükség. Alighanem ez a helyzet a következőkben tárgyalandó négy festménnyel kapcsolatban is. A budapesti holland gyűjtemény igen gazdag a Rembrandt hatása alatt született, többnyire problematikus müvekben, melyek pontosabb meghatározására minden művészettörténész generáció megtette a maga javaslatát.

2 A szakkatalógus előkészületei során - a nemzetközi kutatás új eredményeinek fényében - át kellett gondolni, és részben meg kell változtatni a korábbi értékeléseket. Az első darab, melyről ezúttal beszélni szeretnék, stílusában még az ú.n. prerembrandtistákhoz kötődik: a gróf Nyári Kálmán pozsonyi gyűjteményéből származó kis táblát Pieter Lastman nevével árverezték el 1923-ban, s mint Lastman követőjének művét vette leltárba a Szépművészeti Múzeum 1951 -ben (71. kép).

3 Pigler Andor 1954es katalógusában, majd az 1967-es bővített kiadásban Jacob Symonsz. Pynas oeuvrejébe utalta, egy a „Belvedere" 13. évfolyamában közölt analógiára való hivatkozással.

4 A témát mint allegorikus békekötést interpretálta, és feltételesen az 1606-os zsitvatoroki 1 Csak a legfontosabb irodalmat említve: A Rembrandt Corpus (1-3.kötet, Hága-Dordrecht-BostonLondon, 1982-89) munkálataival párhuzamosan Werner Sumowski a tágan értelmezett „iskola" termésének összefoglalására vállalkozott két nagy munkájában: The Drawings of the Rembrandt-School 1-10, 1979skk., és Die Gemälde der Rembrandtschüler 1-6, 1983sk. Emellett kiállítások sora járult hozzá egyes részletkérdések tisztázásához: az Amsztcrdam-Berlin-London összefogásával 1991-92-ben megvalósított Rembrandt: Der Meister und seine Werkstatt kiállítás határozott célja volt a mester és egyes tanítványok munkáinak összehasonlítása, illetve elkülönítése; 1995-96-ban a New York-i Metropolitan Museum mutatta be Rembrandt not Rembrandt címmel a körbe tartozó müveit újraértékelve, a hágai Hoogsteder Galéria Rembrandt's Academy kiállítása szintén a mester és tanítványok müveinek összefüggésére koncentrált, végül az Ausztráliában 1997-98-ban bemutatott Rembrandt. A Genius and his Impact a mester hatásának egyes aspektusait világította meg. 2 A Régi Képtár komplett katalógusaiban Térey Gábor (1906, 1910,1913, 1916, 1924) és Pigler Andor (1937, 1954,1967) idézik a holland és német kollégák, C. Hofstede de Groot, A. Bredius, W. Martin, W. Bode, W.R. Valentiner, H. Gerson és mások - gyakran csak szóban elhangzott - véleményeit is. Külön kötetben Czobor Ágnes foglalkozott az ide tartozó müvek legjavával: Rembrandt és köre, Budapest 1969, (öt nyelven). 3 Ltsz. 51.788, olaj, parkettázott tölgyfa tábla, 32 x 52 cm, a baloldali és a felső él mentén 1,5-2 cm hiányzik az eredeti elvékonyításból. 4 A. Pigler: Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 563.