Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Jacopo Ligozzi: Mária mennybemenetele

magángyűjteményből került a múzeum tulajdonába, tíz évvel ezelőtt írtam már néhány sort.

6 Most két okból is időszerűvé vált, hogy újra és kicsit bővebben foglalkozzam vele. Az egyik ok, hogy a nemrégiben befejezett restaurálás vitathatatlanul nyilvánvalóvá tette a mű magas művészi kvalitását,

7 a másik, hogy az alaposabb stíluskritikai vizsgálódás a korábban megfogalmazott attribúciós javaslatom mellől elhagyhatóvá tette a kérdőjelet: a közepes méretű, vászonra festett oltárkép immár kellő biztonsággal besorolható a veronai származású firenzei mester, Jacopo Ligozzi munkái közé. Az egyenletesen sima modelláláshoz, a patikamérlegen kiadagolt árnyékoláshoz, a ruharáncok finom stilizálásához többek közt a Pitti képtár 1602-ben szignált Juditja szolgál meggyőző analógiával (65. kép). Judit telt arcának karaktere közeli Máriáéhoz, és az ótestamentumi hősnő kardot emelő mozdulatának erősen kordában tartott lendülete is rokon a Mennybemenetel szereplőinek szelíden illedelmes gesztusaival. Az összehasonlítás egy azonos témájú Ligozzi művel, amilyen a Monteoliveto Maggiore apátság 1597-ben festett tondója (66. kép), még közelebb visz bennünket a budapesti kép szerzőségének tisztázásához.

8 Valamelyest eltérő öltözékben ugyan, de lényegében ugyanazt a Máriát látjuk mindkét képen. A két mennybement Szűz kétségkívül egy kéztől származik, legfeljebb azt szükséges konstatálnunk, hogy ez a kéz kissé elbizonytalanodott, amikor a tondo boltozati elhelyezése által megkívánt alulnézeti rövidülésben kellett megjelenítenie az ég felé emelkedő figurát: a test arányaiban bizony joggal találhattak kivetnivalót Ligozzi kortárs bírálói és ellenlábasai, akiknek létezéséről biztos tudomása van a művészettörténetnek.

9 Az alulnézet okozta nehézségekkel már sikeresebben birkózott meg a festő az angyalok csoportja esetében. A gyermekangyalok teljesen egyívásúak a két festményen, beleértve azt az akkurátusan megrajzolt kontúrt is, amely a megvilágitott testrészeket választja el a fényteli háttértől. Az ifjú angyalok nyúlánk testére ugyanúgy kevés, apró ránccal simul a ruha anyaga, mint a jobboldalt a nézőhöz legközelebb imádkozó apostol hátára a sárga tunika, a baloldalt segédkező szárnyas ephébos lábán fellebbenő drapéria ugyanolyan éles kontúrú, szabályos félkörívet ír le, mint a Mária térdénél lepényszerüvé lapított felhődarab. A Siena melletti apátság festményén a lebegő puttók arcának és testének egy része marad árnyékban a felülről áradó fényben, a Szépművészeti Múzeum képén a vetett árnyék kap szembeötlően fontos 6 Ltsz. 67.11. Olaj, vászon, 143 x 96,5 cm. Tátrai, V., In brève su cinque quadri italiani,/tctó Históriáé Artium 34 (1989) 78-79. A festményt 1987. január 25-én írt levelében Franco Moro kérdőjelesen Andrea del Brescianinónak, szóban pedig, 1988. június 14-én Marco Chiarini, szintén hipotetikusan, a Firenzében is működő genovai Giovan Battista Pagginak tulajdonította. 7 A restaurálás Nemcsics Imre munkája, akinek jelen tanulmányomhoz nyújtott értékes és baráti segítségéért köszönettel tartozom. x A tondo hányattatásairól 1.: Bacci, M., Jacopo Ligozzi e la sua posizione nella pittura fíorentina, Proporzioni 4 (1963) 82, 47. j. Az 1597-es datálást közli: Rodighiero, M., Ligozzi, Jacopo címszó in La Pittura in Italia, Il Seicento, Milano 1989, 787. Sajnos nem jutottam hozzá nevezett szerző diplomamunkájához [Aspetti della grafica di Jacopo Ligozzi, tesi di laurea, Université di Firenze, a. a. 1986-1987), amelyben valószínűleg megindokolja e datálást. Bacci, i.m. 69, még csak az ugyanott található Mária születése oltárkép 1598-as dátumát adja meg. 9 Vö. Bacci, i.m. (8. j.) 65; Bacci, M., Jacopo Ligozzi, in Maestri della pittura Veronese, a cura di Pierpaolo Brugnoli, Verona 1974, 269, 272; Bacci, M., Jacopo Ligozzi, in // Seicento Fiorentino. Arte a Firenze da Ferdinando la Cosimo III. Biografie, Firenze, Palazzo Strozzi, 21 Dicembre 1986-4 Maggio 1987, Firenze 1986, 105-106.