Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredék Duccio műhelyéből
leszthető a sienai oltárkép paraméterei által meghatározott keretbe: világosan látható ez, ha összehasonlítjuk Mária fejét a Maestà bal, illetve jobb szélén ábrázolt Szent Katalin (14. kép), illetve Szent Ágnes fejével. A díszítömotivumokkal kapcsolatban már Brigitte Kiesse is megfigyelte, hogy a Mária mögött kifeszített díszes kelme mintázata lényegében megismétli a Szent Katalin köpenyét díszítő mintákat. 7 A Szűz köpenyének díszítéseit ugyanakkor Szent Ágnes köpenyén látjuk viszont. 8 A Mária dicsfényét díszítő szívformájú növényi motívumhoz igen hasonlót találunk annak az angyalnak a dicsfényében, aki Szent Crescentius mögött, Keresztelő Szent János jobbján áll, az oltárkép fő oldalán (15. kép). A festménytöredék felső részét lezáró, bemélyített díszítősáv, négyzetsor felett spirálisan tekeredő leveleivel, finomabb és kidolgozottabb, mint a Maestà egyes jeleneteit elválasztó bekarcolt díszítőszegélyek. Érdekes megfigyelnünk, hogy a legtöbb hasonló mintázatot a Mária végnapjait ábrázoló jelenetek szegélydíszeiben találhatjuk meg, melyek meglehetősen egyszerű, egymásba fonódó levelekből állnak. A budapesti töredék és a Maestà fő oldala között megfigyelhető hasonlóságok egyértelműen bizonyítják, hogy a budapesti kép festője igen jól ismerte Duccio stílusát és a műhelyében használt díszítőmotívumokat. Hosszú hagyománya van annak a szokásnak, hogy a Duccio ecsetjére méltó, kiváló müveket a kutatók inkább a festő körébe utalják, vagy követőinek tulajdonítják, mintsem elismerjék a mester és műhelye munkájának. Én ellenállok ennek a kísértésnek, és a budapesti töredéket Duccio sajátkezű műveinek körébe utalom. A Maestà rekonstrukciója A MaestàX 1311. június 9-én, az Űrnapja ünnepét megelőző napon helyezték el a sienai székesegyház főoltárán. Itt állt 1506 júliusáig, amikor is átvitték a dóm baloldali kereszthajójába. A székesegyház egy 1776-ban készített leltárából kiderül, hogy Duccio hatalmas oltárképét ekkorra már több darabra fűrészelték, s e művelettel, egyebek között, szétválasztották az oltár festett elő- és hátoldalát. Az elkövetkező évek során az oltár főbb részei különböző helyeken bukkantak fel, mígnem 1878-ban a hatalmas építményt a dóm-múzeumban állították fel, ahol ma is látható. Az 1770-es évek és 1878 között az oltár eredeti keretét csaknem teljesen leszerelték, de eltávolítottak róla számos képtáblát is, például a predella egyes részeit, továbbá az oromzat képeit. 9 A leválasztott táblák közül egynéhány időközben felbukkant különböző külföldi gyűjteményekben, mások eltűntek, és mindmáig nem kerültek elő. 10 Mindezen körülmények 7 Kiesse, B, Seidenstoffe in der italienischen Malerei des 14. Jahrhunderts, Bern 1967, 178, 27a. sz. 8 Kiesse, i. m. (7.j.) 403, 388a. sz. A Maesta velumànak mintázata egészen más (uott, 175, 21. sz.). 9 Stubblebine, i. m. (3.j.) 1, 33-37. 10 Meglévő táblák a fő oldal predellájáról, Sienán kívül: Angyali üdvözlet (London, National Gallery), Ézsaiás, Jézus születése, Ezékiel (Washington, D.C., National Gallery of Art). Meglévő táblák a hátoldal predellájáról, Sienán kívül: Krisztus megkísértése (New York, Frick Collection), Szent Péter és Szent András elhivatása (Washington, D.C., National Gallery of Art), Krisztus és a számáriai nő (Madrid, Museo Thysscn-Bornemisza), A vak meggyógyítása (London, National Gallery), Krisztus színeváltozása (London, National Gallery), Lázár feltámasztása (Forth Worth, Kimbell Art Museum).
