Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredék Duccio műhelyéből
következményeképpen, az oltár eredeti állapotának rekonstrukciója, bizonyos határon túl, csak feltételezések alapján lehetséges. Conti hipotézise, mely szerint a budapesti töredék eredetileg a Maestà részét képezte, csakis az oltár fő oldalának oromzatára vonatkozhatott. Ez ugyanis az egyetlen hely, ahová a Mária megkoronázását ábrázoló képtábla ésszerű indoklással beilleszthető, mivel az oltárnak ezt az oldalát (13. kép) eredetileg minden bizonnyal egy Mária életének utolsó napjait ábrázoló képsorozat koronázta meg, párhuzamot képezve a hátoldal megfelelő képtábláival, melyek Krisztus életének a Feltámadás utáni jeleneteit ábrázolják. A Mária életét bemutató táblák közül hat darab maradt ránk a dóm-múzeumban: Mária halálának hírüladása, Szent János evangélista búcsúja, Az apostolok búcsúzása, A gyászszertartás, Mária sírbatétele. E táblák mindegyikét angyal-ábrázolás díszíthette: azon kívül, hogy egy, az 1308-1309 körüli évekből származó forrás említi li angieletti di sopra, négy angyal mellképe is ránk maradt." Duccio és köre más, több részes oltárképeit megvizsgálva ugyanakkor John White azt a következtetést vonta le, hogy a képsorozat középső tábláját feltehetőleg nem egy angyal, hanem a Megváltó félalakos ábrázolása koronázta meg. 12 A fő kérdés mármost: milyen témájú ábrázolások helyezkedhettek el a feltételezett fenti Megváltó-alak és a középső tábla trónoló Madonna ábrázolása között. Gyakorlatilag minden kutató egyetért abban, hogy a középső oltártábla fölött eredetileg egy Mária megkoronázását, vagy megdicsőülésének valamely más jelenetét ábrázoló képtáblának kellett elhelyezkednie - rendkívül szokatlan lett volna ugyanis, ha egy, a Szent Szűznek ajánlott székesegyház főoltárképéről elhagytak volna egy ilyen témájú jelenetet. Ez azonban csak feltételezés. Jóllehet, mint korábban megállapították, Ghiberti a Commentariiban „Koronázásinak nevezi a Maestà fő oldalát, 13 ez a tanúságtétele meglehetősen kétséges, hiszen a középső tábla ezen az oldalon valójában a trónoló Madonnát ábrázolja, angyalok és szentek között. Ha volt is fölötte egy Mária megkoronázását ábrázoló képtábla, akkor is meglehetősen furcsa, hogy Ghiberti azt emeli ki, és nem a fő ábrázolást. Az is lehetséges persze, hogy leírásában valójában nem egy szabályos Mária megkoronázása képről beszél. Egy 1423-ból és egy 1435ből származó leltárból tudjuk, hogy erre az időre az oltárképet gazdagon feldíszítették, egyebek között, felfüggesztett baldachinokkal és angyalalakokkal 14 - elképzelhető, hogy ezek a díszítmények keltették Ghibertiben valamiféle incoronazione di Nostra Donna benyomását. 11 Korábban: Brüsszel, Stoclet gyűjtemény; Philadelphia, Philadelphia Museum of Art, Johnson Collection; 's-Heerenberg, Huis Bergh, J. H. van 1 leck gyűjtemény; South Hadley (Mass.), Mount 1 lolyoke College. 12 White, J., Measurement, design and carpentry in Duccio's Maesta, Art Bulletin 55 (1973) 334-366, 547-567, főként 557; White, J., Duccio. Tuscan art and the Medieval workshop, London 1979, 88. 13 „Fu in Siena ancora Duccio, el quale fu nobilissimo, tenne la maniera greca; e di sua mano la tavola maggiore del duomo di Siena; c nella parte dinanzi la incoronazione di Nostra Donna e nella parte di dietro cl tcstamcnto nuovo." Ghiberti, L., / commentarii (Biblioteea Nazionale Centrale di Firenze II, I, 333), ed. L. Bartoli, Firenze 1998, 90. 14 Brandi, /. m. (2.j.) 145-146; Stubblebine, i. m. (l.j.) 1, 34-35; van der Plocg, K., Art, architecture and liturgy. Siena Cathedral in the Middle Ages, Groningen 1993, 113-115.
