Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredék Duccio műhelyéből

azonban kétségtelenül Alessandro Conti állt elő: ez a kutató nemcsak Duccio szerzőségének lehetőségét vetette fel, de azt is feltételezte, hogy a budapesti töredék eredetileg a festő főművének, a sienai székesegyház főoltára számára készített híres Makrának egyik része volt.

4 Conti attribúcióját Giovanna Ragionieri és Cecilia Jannella is elfogadta, s a Múzeum festményét mindkét kutató Duccio sajátkezű müveként említi a művészről írt rövid monográfiájában.

5 A Szépművészeti Múzeum tudományos álláspontja jelenleg: a festmény Duccio di Buoninsegna munkája.

6 Conti feltevését ugyanakkor, vagyis hogy a töredék egykor a Maestà részét képezte volna, tudomásom szerint mindmáig még senki sem vizsgálta meg alaposabban. A festmény leírása A táblakép egy Mária megkoronázását ábrázoló kompozíció töredéke, melyen Mária fél alakja és Krisztus koronát tartó két keze látható. A Szent Szűz, alázatossága és odaadása jeléül, meghajtja fejét, bal kezét mellére szorítja, jobbját Krisztus felé nyújtja, hogy szót emeljen nála a festmény megrendelője, vagy általában az emberiség érdekében. A töredék, a számos gondosan kidolgozott dekoratív részlet eredményeképpen, igen pompázatos hatású. Tisztán és világosan rajzolódik ki Mária öltözékének és a mögötte kifeszített kelmének gazdag mintázata. Mind a Szűz, mind Krisztus ruhaujján, valamint Krisztus egész öltözékén aranyszálas díszítés nyomai láthatók, s ez olyan jellegzetesség, mely feltűnik például a sienai Maestán is, melyen Krisztus és Mária ilyen öltözékben jelenik meg a Feltámadást követő jeleneteken, az oltárkép hátoldalán. Mária koronája olyan, mint egy szép ötvösmunka, és hasonlóan kidolgozott a tábla felső bekarcolt dekoratív szegélye, valamint a Szent Szűz fejét körülvevő dicsfény virágmintázata is. Bár a festmény tisztításra szorul, kimagasló művészi minősége így is jól látható. Ugyanazok a kutatók, akik hangsúlyozták a festmény kiemelkedő kvalitásait, javasolták a legelőkelőbb mester-meghatározásokat is: Ducciót és műhelyét (Weigelt, Conti), vagy az ifjú Segnát (Coor). A festmény mesterének meghatározása Mielőtt rátérnénk a festménytöredék rekonstrukciójának kérdésére, hangsúlyoznunk kell, hogy igen megalapozott az a feltevés, mely, stílusa és díszítő elemei alapján, a töredéket a Maestà oltárképpel hozta kapcsolatba. A Maestà nagy középső tábláján, mely a trónoló Madonnát ábrázolja, angyalok és szentek között, igen sokféle ábrázolásmód figyelhető meg, különösen a fejeken ám mind Duccio jellegzetes stílusának félreismerhetetlen ábrázolási sémáján belül (13. kép). A budapesti töredék jól beleil4 Conti, A., recenzió White, J., Tuscan art and the Medieval workshop, London 1979 című könyvéről, Prospettiva (1980), no 23, 98-101, főként 100. 5 Ragionieri, i. m. (3.j.) 134 135, 41. sz.; Jannella, C, Duccio di Buoninsegna, Antella 1991, 73. 6 Museum of Fine Arts, Budapest. Old Masters' Gallery. A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings, London - Budapest 1991, 35.