Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Fra Bartolommeo (két) rajzáról

képeznek „kvázi-kompozíciókat".

31 A rajzok összeillesztésének technikai megoldása a. Libro egykori lapjain mindenütt egységes és szembetűnően sajátságos: a papírlaptöredékek szélei tisztán körülvágottak és merőleges oldalhatárúak. Felragasztásuk, legalábbis a korszak egyéb példáiból, valamint a múzeum egy másik, Vasari gyűjteményéből származó és feltehetőleg eredeti állapotát őrző rajzából ítélve, minden bizonnyal keményítővel történt.

32 Ugyanakkor a Fra Bartolommeo budapesti rajzával mind szellemét, mind technikai megvalósítását tekintve teljesen azonos montírozási megoldások egytől-egyig a Mariette-gyűjteményt megjárt rajzok esetében fordulnak elő. Egy fiktív kompozíció kialakítását tekintve a legfeltűnőbb hasonlóság a bécsi Albertina előbb egybe montírozott, majd ismét különválasztott két Fra Bartolommeo rajzán figyelhető meg.

33 A többek között - feltételezhetően - Vasari gyűjteményét is megjárt két tanulmányrajzot, melyek eredetileg két különböző festménykompozíció angyalilletve térdelő apáca-alakjához készültek, egy későbbi gyűjtő egyetlen Angyali üdvözlet kompozíció „vázlatává" egyesítette. Ragghianti Col lobi véleménye szerint az egyesítést már Vasari elvégezte, Mariette pedig az egyesített „vázlatlapot" új montírozással és felirattal látta el. A később, talán a 19. század elején újra szétválasztott két lap,

34 úgy tűnik, érintetlenül, eredeti állapotukban megőrzött szélei, merőleges oldalhatáraikkal, valóban a Vasari gyűjteményében alkalmazott montírozási technikára utalnak. Lehetséges tehát, hogy a régi rajzok montírozásának számos egyéb technikai és esztétikai megoldása mellett az egyébként ugyancsak rajzolói képzettséggel rendelkező és művészi tehetséggel is megáldott Mariette

35 a vázlatok illuzionisztikus, festői „továbbalkotására" már Vasarinál is talált néhány példát, ösztönző indítékot. Sajátos tökélyre azonban kétségtelenül ő fejlesztette ezt az eljárást. Amint ezt a budapesti gyűjtemény más, Mariette-től származó rajzai is bizonyítják, a párizsi peintre-collecteur kifinomult konzervátori eljárásokkal, fantáziával telt és lendületes kiegészítésekkel, korábban elképzelhetetlen merészséggel javította, gondozta, szépítette gyűjteményének da31 Ragghianti Collobi, i.m. Tavole 235-236, 239, 266, 269-270, 360, 383. kép. 32 A rajzok technikai vizsgálatáért, a restaurálás, montírozás technikájának történetét érintő fontos észrevételekért Finta András, Gajdó Gyula és Pankaszi István grafikai restaurátoroknak mondok köszönetet. Mariette információi és a kutatók egyöntetű véleménye szerint ugyancsak Vasari Ziero-jának egyik lapja volt a Szépművészeti Múzeum Andrea Palladio rajza (ltsz.: 1989, lavírozott tollrajz, 474 x 339 mm, Ragghianti Collobi, i.m. Testo 156, Tavole 484. k.). A rajz szánnazását illetően újabban A. Morrogh és C. Monbeig Goguel kétségeit fejezte ki (in Giorgio Vasari, Les vies des meilleurs peintres, sculpteurs et architectes /12 (éd. A. Chastel). Vasari illustré, Paris 1990, 400, 188. sz.), ám, ha kételyeik helytállónak bizonyulnának is, a lap akkor is a 16. század itáliai montírozási technikájának jellegzetes példája. 33 Ltsz.: 4876 és 17596, Ragghianti Collobi, i.m. Testo 98. k., Tavole 269-270; Birke, V. - Kertész, J., Die italienischen Zeichnungen der Albertina. Generalverzeichnis 3., Wien - Köln - Weimar 1995, 16861687, illetve 4., Wien - Köln - Weimar 1997, 2162. 34 Ld. Birke - Kertész, i.m. 4. köt. 2162. 35 Ld. Kat. Le Cabinet...i.m. (2. j.), 22.