Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Fra Bartolommeo (két) rajzáról
rabjait, abból a célból, hogy a mai felfogásunkkal nem mindenben egyező, de az ő századában nem egyedülálló művészi felfogás szerint - a régebbi korok „tökéletlen" dokumentumaiból saját esztétikai elveinek megfelelő, zárt, befejezett, kiegyensúlyozott dekoratív összhatású kompozíciókat, „tökéletes" műalkotásokat hozzon létre. 36 ZENTAI LORÁND 36 Mariette montírozó műhelyére utal a két rajztöredék összeillesztésének technikai megoldása is: az összeillesztendő lapszéleket Mariette (vagy restaurátora), Vasaritól eltérően, enyhe lejtésű ferdére csiszolta, így azok az összeragasztás után is a papír síkjában maradtak. Az átütő sötétebb foltokból következtethetően ragasztóanyagként minden bizonnyal enyvvel kevert keményítőt használt - amint ezt Le Marois, (i.m. 88.), más rajzok esetében, ugyancsak megállapította. Ugyanezzel az eljárással találkozunk Federico Barocci két vázlattöredékének egybemontírozásánál is - s az így kialakított új „vázlatlap" első meghatározható gyűjtő-tulajdonosa Mariette volt (Ltsz.: 2015, ld. Fenyő, I., in SzMKözl, 22 [1963] 178.). Gyűjtőbélyegzője ezúttal, eltérően a megszokottól, nem az egyesített új vázlatlap jobb alsó sarkában, hanem középtájt, a bal oldali töredék jobb alsó szélén látható, ezért feltételezhetjük, hogy a két töredék talán nem is egy időben került Mariette birtokába. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény is, hogy erről a bélyegzőjével jelzett töredékről, még önálló vázlatlapként, egy 18. századi rézkarc is készült, mely később, a már egyesített „vázlatlappal" kerülhetett a Poggi-gyüjteménybe, majd onnan, az Esterházy-gyüjtcménnyel a múzeumba (ltsz.: 72.384). Hasonló technikai eljárással, de más módon ,javította fel" Mariette annak idején a múzeum ugyancsak töredékes, előnytelenül keskeny Poussin rajzának arányait (ltsz.: 2881, ld. Leonardo to Van Gogh. Master Drawings from Budapest, Museum of Fine Arts [kiáll, kat.], WashingtonChicago - Los Angeles 1985, 91. sz.). A lap ferdére csiszolt alsó és felső széléhez ugyancsak ferdére csiszolt szélű papírcsíkokat ragasztott, s az így zömökebb arányúvá változtatott új „vázlatlap" három részét azonos tónusú lavírozással fogta egységbe. A keskeny vázlattöredékből ilyen módon levegős, tágas tájkép-kompozíciót sikerült létrehoznia, melynek összetevő elemei csak a legalaposabb vizsgálattal deríthetők fel. Az egyesített részletelemek tónusegységét Mariette Fra Bartolommeo két vázlattöredékén is igyekezett növelni: a puhább krétával megrajzolt jobb oldali tanulmány egyes részleteit a bal oldali rajzéhoz hasonló keményebb krétával, vékony, száraz vonalakkal erősítette meg, s így fokozta a két különálló alaktanulmány látszólagos összefüggésének illúzióját. A kedvezőtlen arányú, csonka vázlatlapok a Poussin rajzéhoz hasonló kiegészítésére Le Marois is felfigyelt a Louvre Mariette-től származó egyes lapjain, így például Andrea del Sarto egyik fejtanulmányán (i.m. 91-92, 12. k.) - hangsúlyozta azonban, hogy, tapasztalata szerint, Mariette sohasem változtatta meg magát a montírozott rajzot. A fentebb felsorolt példák a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből mindazonáltal, úgy tűnik, megengedik azt a feltevést, hogy a nagy gyűjtő, ha a teljes esztétikai siker érdekében szükségesnek találta, ezt a merényletet az eredeti müveken olykor mégis elkövette.
