Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Fra Bartolommeo (két) rajzáról
mint Fra Bartolommeo kompozíciója nyomán egy domonkos szent alakjával helyettesíti, miközben a korábbi festmény fájdalmába mélyedő Szent János alakját egy valószínűleg kevéssel korábban készült, Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép számára megformált, felindulásában hevesen gesztikuláló evangélista alakjával váltja fel. 28 A festményen a térdelő domonkos szent tükörképesen, bal profilban jelenik meg, és többé-kevésbé pontosan követi Fra Bartolommeónak a budapesti vázlatlapon megfogalmazott alaktanulmányát. A tanulmányrajz fent említett variánsainak művészi minőségét és stiláris jellegzetességeit tekintetbe véve feltételezhetjük, hogy Fra Bartolommeo vázlatrajza nyomán Fra Paolino készítette a Gilhofer és Ranschburg árverésén szerepelt változatot, és 180°-al elfordítva ezt a tanulmányát használta fel oltárképe megfelelő alakjához (44. kép). A Waite-gyűjtemény rajza, mely lényegesen gyengébb az előzőnél, ugyancsak a kolostori műhelyben készülhetett, az 1530-as évek folyamán vagy később (45. kép). Művészi kvalitása megfelel a Fra Paolino műhelyében működő, művészegyéniségükben megragadhatatlan segítőtársak, vagy akár a lényegében autodidakta követő, Suor Plautilla feltételezhető színvonalának, mintaképe egyrészt a Gilhofer-Ranschburg rajz lehetett, másrészt Fra Paolino egy másik, elveszett vázlatrajza, melyen a Fra Bartolommeo műhelyben kialakult szokás szerint a megfeszített Krisztus kezéhez, feltehetőleg a mestertől örökölt gipsz-minták felhasználásával, külön tanulmányokat is készített. 29 A két vázlattöredék tehát, mely, mint láttuk, a 18. század végére már egyetlen „kompozícióként" jelent meg, a 16. század első felében még önálló életet élt és különböző kompozíciók forrásául szolgált. Egyesítésük időpontjára nézve nincs biztos támpontunk, ezért csak feltevéseket fogalmazhatunk meg. A rajztöredékek minden bizonnyal egyszerre, egy időben - 1550 és 1568 között - kerültek Vasari gyűjteményébe, aki Libro-ja számára más esetekben is megszerzett és felhasznált hasonló állapotú, gyakran szabálytalan fonnájúra körülvágott „műhelyhulladékokat" - kérdéses azonban, hogy összeillesztésük akkor milyen fokon és formában történt meg. A ránk maradt példák túlnyomó többségének tanúsága szerint a több rajztöredékből kialakított LibroAapok általában a rájuk jellemző architektonikus díszítő szerkezetet követték, melybe a töredékeket Vasari a lapok szokásos dekoratív elveinek megfelelően elrendezve, de a rajzok különállóságát megtartva illesztette bele. 30 Igen kevés esetben találunk olyan megoldásokat, melyekben a budapesti rajzokhoz hasonlóan, össze nem tartozó elemek 28 Firenze, Uffizi, 391 F sz., ld. Disegni di figura. 1. Gabinetto disegni e stampe degli Uffizi (ed. A. Petrioli Tofani), Firenze 1991, 170-171, 391. sz. 29 Vö. Fra Bartolommeo kéztanulmányaival a firenzei Galleria Palatina fotójához - a Vasari Librojából származó rajzok jelenleg a Louvre-ban találhatók (ltsz.: 1672), ld. Ragghianti Collobi, i.m. (1. j.) Testo 115, Tavole 363. k.; összefoglalóan Fischer, in i.m. (24. j.) 111, 116, 74. sz. Az emberi testrészekről készült gipszmásolatok, melyek szám szerint említve ugyancsak megtalálhatók Fra Bartolommeo „rajzait és más ingóságait" („disegni et altre masseritie") tartalmazó hagyatéki jegyzékében („63 Peza fra teste piedi et torsi di gesso"), szintén a kolostori festőműhely használatában maradtak, ld. Muzzi in i.m. (9. j.) 26. 30 Jellegzetes példák: Ragghianti Collobi, i.m. (1. j.) Tavole 62, 69, 129, 135-137,207,233-234,240, 248, 363. k.
