Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben
ábrázolásának az a típusa, amelyhez, mint mintaképhez a budapesti szobrok faragója és az analógiaként felsorakoztatott karintiai, kelet-tiroli és stájer darabok mesterei is igazodtak. A mintaképektől való távolodás mértéke és minősége szolgáltathat kiindulópontot e gyengébb kvalitású, szerényebb igényű darabok csoportosításához és datálásához. A műhely ún. klasszikus periódusának egyik főműve, a pontebbai oltár esetében nyilvánvaló - noha e nagyméretű és gazdagon díszített oltáron dolgozó faragók munkájának pontos elkülönítése megoldhatatlan feladat -, hogy a meglehetősen gyenge kvalitású és valamelyest eltérő formálási elveket követő oromszobrokat valamint a Schreinwächter Flóriánt nem a szekrény és az oltárszárnyak domborművein dolgozó vezető mester és az ő stílusához igazodó, egységesen magas színvonalú teljesítményt nyújtó műhelytársak készítették, hanem az erre a feladatra talán alkalmilag szerződtetett idegen faragó vagy a nagy munkamegosztással dolgozó műhely keretén belül ilyen és hasonló alárendelt részletek készítésére specializálódott segéd vagy tanítvány. 25 A villachi főműhelyből 1510 és 1525 között több ún. „fiókmühely" vált ki, melyek élén Heinrich mester önállósuló, különbüző stílusirányokat és stílusvariációkat képviselő tanítványai álltak. A főműhelytől elszakadó faragók másik része közeli műhelyekben talált állandó vagy alkalmi munkát. Az egyik ilyen, minden bizonnyal Villachból érkező faragókat állandóan alkalmazó oltárépítő műhely a kelet-tiroli Lienzben, Peter Peisch festő, műhelytulajdonos vezetésével működött. Ehhez a műhelyhez kapcsolja Demus - az épségben megmaradt, Peisch által szignált riedi szárnyasoltárral való közeli stílusrokonság alapján - az említett abfalterni szobrokat, melyeknek faragója éppen e munkái készítésének idején, tehát 1515-1517 körül önállósulhatott Heinrich mester műhelyéből. A szobrokat vagy még Villachban, vagy már az új műhelyben, Lienzben készítette. 26 Ugyanehhez a „fiókműhelyhez" kapcsolhatók az abfalterninél jóval kisebb és szerényebb igényű irscheni és pleßnitzi oltárok, legalábbis ami az aszatlosmunkát, a díszítőfaragványokat és a festményeket illeti. A szobrokat azonban gyengébb kvalitásuk, az alakok merevebb testtartása, kevesebb mozgása, a leegyszerűsített formák, szögletesebb arcok és kifejezéstelenebb tekintetek megkülönböztetik a műhely többi alkotásától - éppen azok a vonások tehát, melyek ezeket a budapesti szobrok legközelebbi analógiáivá teszik. Faragójuk feltehetően egy, a lienzi műhelybe alkalmanként, egy-egy feladatra meghívott, azonosíthatatlan mester volt. 27 25 Pontcbbára vonatkozóan ld. Demus, i.m. (16.j.) 339, 18. j.; A villachi műhelyen belüli munkamegosztásról, a műhely szervezetéről ld. Demus, i.m. (16.j.) 186; A késő-középkori műhelyek szervezetéről, a munkamegosztásról, az egyes alkotásokon belül a különböző mesterek elkülönítésének lehetőségéről és a mintaképekhez való kötődés, másolás, sorozatgyártás problémáiról ld. Lichte, C, Meisterwerke massenhaft... - Zum Problem der Händescheidung in der Weckmann-Werkstatt, in Meisterwerke Massenhaft: Die Bildhauerwerkstatt des Nikiaus Weckmann in Ulm um 1500, Stuttgart 1993, 19-27, és Ein blühender Kunstbetrieb - Die Werkstatt des Nikiaus Weckmann, uott, 79-123. 26 A villachi főműhely 1510 és 1525 közötti tagozódásáról, a „fiókmühelyek" kiválásáról, az önállóvá váló tanítványokról ld. Demus, i.m. (16.j.) 186; Peter Peisch működéséről és műhelyéről Egg, i.m. (19.j.) 224-232; Abfalternre vonatkozóan ld. 20.j. 27 Ld. 16. és 17. j.
