Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben
Hasonló a helyzet Stájerország egyes emlékei esetében is. A St. Marthaból származó, 1524-re datált, a karintiai-stájer művek körébe sorolt Mária-oltáron az oltárszekrényben álló Szent György az abfalterni alakokhoz hasonló módon hozható összefüggésbe a budapesti szobrokkal. 21 Végül pedig kissé távolabbi, de még jól érzékelhető analógiaként a feltehetően egykor Schreinwachterként szereplő, az 1510-es évek végén készült Szent György- és Szent Achatius-alakokat említem, amelyek jelenleg a muraui Szent Lénárd-templomban állnak. 22 A felsorolt, nem egy zárt földrajzi egységhez tartozó, bár egymástól nem is nagy távolságban levő helységek igen különböző állapotban és épségben ránk maradt, különböző megrendelői igényekhez igazodva készített, ennek megfelelően eltérő nagyságú és kvalitású oltárai között a fiatalabbnak nevezett, 1505 és 1525 között vezető szerepet betöltő villachi oltárépítőmühelyhez való kötődés teremt kapcsolatot. A műhely élén nagy valószínűséggel a korábban hosszú ideig St. Lambrechtben dolgozó Heinrich mester állt. A műhely több faragót, tanítványokat és segédeket is foglalkoztatott és festőket is. Valószínű tehát, hogy az innen kikerülő szárnyasoltárok táblaképei, szobrai, díszítőfaragványai, sőt feltehetően az asztalosmunka is - a különböző mesterek együttműködése révén - egyazon műhelyben, egy helyen készült. Mindenképpen olyan jól felszerelt, nagy taglétszámú és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező műhelyről van tehát szó, amely az 1500 körüli években jelentős kereskedelmi forgalma és a bányászatban való jövedelmező részesedése révén virágkorát élő város és környezete, sőt a nagyobb egyházak és kolostorok jelentős megrendeléseivel kapcsolatban szinte monopolhelyzetet élvezett. 23 A két lovagszent, különösen Szent György, a műhely állandó repertoárjához tartozott: az 1510-es évekre datálható seltschachi, riedi és berlini oltárokon 24 jelenik meg 21 Dehio-Handbuch, Die Kunstdenkmäler Österreichs, Steiermark, Wien 1982,462^465,469. Demus, i.m, (16.j.) 500-502, 631-632 k. Az oltár eredetileg St. Maréin bei Knittelfeldben állt. 22 Dehio, Steiermark, i.m. (16.j.) 302-303; Demus, i.m. (16.j.) 506-508, 462-463 k. A Szent Györgyszobrot, 1525 körüli datálással kiállították 1978-ban a „Gotik in der Steiermark" című kiállításon. Ld. Gotik in der Steiermark, Graz 1978, 285, 252 sz., 96 k.; Ebbe a csoportba tartoznak a szlovéniai Kojsko (Brda) Szent Kereszt-templomának főoltárán Schreinwachterként álló Szent Flórián- és Szent Györgyszobrok is de ezek a budapesti szobrokkal nem nem mutatnak közeli kapcsolatot. Demus, i.m. (16.j.) 450455, 571-572 k. és Cevc, E., Poznogotska Plastika. Ljubljana 1970, 135-152. 23 Az 1500 körüli Villachról és Heinrich mesterről (Haintz snitzer), műhelyek szervezetéről és felszereltségéről ld. Demus, i.m. (16.j.) 184—185. és Höfler, i.m. (18.j.) 2-6; Höfler, J., Die Tafelmalerei der Dürerzeit in Kärnten (1500-1530), Klagenfurt 1998, 15-17. 24 Seitschach Villach közvetlen közelében, Amoldstein mellett fekvő falu, középkori templomát Szent Servatius tiszteletére szentelték. A templom mai bal oldali mellékoltáráról van szó, ami egykor a főoltár volt, és 1514-re datált, ld. Dehio Kärnten, i.m. (16 j.) 647; Demus, i.m. (16.j.) 306-310, 357-360 k.; Fritz, i.m. (16.j.) 120.; Ried bei Anras Kelet-Tirolban, a Pusera völgyében, Lienztől DNY-ra fekszik. Az említett oltár Szent István tiszteletére szentelt plébániatemplomában áll. Dehio Tirol, i.m. (20.j.) 157-158; Az oltár szignált és datált: „Péter Peisch mäler zu Lientz Anno 1517 jähr" ld. Demus, i.m. (16.j.) 535-538, 690—694 k.; Egg, i.m. (19.j.) 229; A berlini szárnyasoltár (Staatliche Museen, Skulpturensammlung Inv.-Nr. 2770) a villachi műhely legkisebb szárnyasoltára, feltehetően egy kápolna, talán kastélykápolna számára készülhetett. Ld. Demus, i.m. (16.j.) 344, 416 k.
