Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
előrelépő lábának a rajza is. Ezek a részletek is egy Vénusz-alakról származnak, a Villa Farnesina Psyche-loggiájának arról a jelenetéről, ahol az egyik boltívben a szépség istennője Juno és Ceres társaságában jelenik meg (19. kép). A freskót és a fennmaradt előkészítő rajzot összevetve valószínűnek tűnik, hogy Naldini a kész művet másolta. Erre utalnak az olyan apró részletek, mint a freskón és a táblaképen hasonló módon megoldott sfumato és a behajlított könyök gödröcskéjében jelentkező árnyékfolt. A Villa Farnesina freskóival, illetve azok ismeretével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a legkorábbi metszetek vagy közvetlenül Naldini római tartózkodása után készültek, mint a Psyche-loggia megfelelő részletét bemutató lap Cherubino Albertitől 1583-ból, vagy már halála után jelentek meg sokszorosított változatban, mint Goltziusé a Galatea diadaláról? 0 Manierista festményeken gyakran találkozunk formulák, sémák ismétlődésével, ahogy ezt Dolcénál is olvashatjuk. Sokan másolták Raffaellót, vagy a műveiről készült metszeteket. Naldini budapesti képén azonban a manierista gyakorlat egy kifinomult példájával találkozunk, hiszen a kép programszerűen, szinte kizárólag az urbinói mester formáiból építkezik. De a mű nem csak ebből a szempontból szokatlan az életműben, hanem kompozíciója is messze áll Naldini többi művétől. Máshol sokkal jellemzőbb rá, hogy több rétegre osztott, színpadszerűen bonyolult képtérben különösen sok alakot zsúfol össze. 31 A Raffaellótól eredő részletek alapján el lehet különíteni egy csoportot az ceuvreből, amelyben a budapestihez hasonló formulák tűnnek föl. Ezek - elsősorban a Vercelliben őrzött táblaképek és aMáté elhivatása oltárkép a firenzei San Marco-templomban - lehetővé teszik a budapesti kép pontosabb datálását is. A vercelli képeket általában Naldini második római útja utánra, tehát életének utolsó alkotó évtizedére, az 1580-as évekre helyezik. 32 A San Marco oltárképről pedig tudjuk, hogy hosszas kivitelezés után, három évvel Naldini halála előtt, 1588-ban készült el. 33 A budapesti Három Grácia Ámorral ezért nagy valószínűséggel az 1580-as évekre datálható. A második római út és az ott tanulmányozott Raffaello-művek hatása tehát a későmanierista mester több művén is kimutatható. Ez új, eddig nem ismert rétege Naldini stílusának. A Naldinitól szokatlan képi források, a szokatlan kompozíció, a nehézkes és érezhetően keresett monumentalitás 34 előrevetítik azt a feltételezést, ami az ikonográfiából derül ki egyértelműen. A képnek olyan reprezentatív szerepet szánhattak, amelyhez Naldininak is igazodnia kellett. Csak egy pontosan előírt program mellett képzelhető el, hogy a festő lemondjon az általa oly sokszor alkalmazott repoussoir-figurákról. 30 Cherubino Alberti: The Illustrated Bartsch, 34 (XVII) 106 (84). k.; Hendrik Goltzius, 1592: Mason, R. M. - Natale, M., Raphael et la seconde main, Geneve 1984, 68., 83. sz.; Raphael Invenit i.m. 31 Hall, M. B., Renovation and Counter-Reformation: Vasari and Duke Cosimo in Santa Maria Novella and Santa Croce, 1565-76, Oxford 1979, 68-72. 32 Firenze e la Toscana nell 'Europa del Cinquecento - Palazzo Vecchio: committenza e collezionismo mediceo, Firenze 1980, 280-281. 33 Freedberg, i.m. ( 12.j.) 613, 274. k.; a kivitelezésről ld. még Gruitrooy, G., A New Drawing by Giovanni Battista Naldini, The J. Paul Getty Museum Journal 17 (1989) 17-18. A kép egy bozzettója is ismert, ld. Lazarev, i.m. 586, 382. k. 34 Hall szavaival: a dramatization which is not dramatic, Hall, i.m. 69.
