Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában

Naldini rajzainak kapcsolatát Raffaello műveivel már az újabb szakirodalom megállapította. Oskar Fischel volt az első, aki Naldini egyik vázlatfüzetének néhány lapjáról kimutatta, hogy azok Raffaello két falikárpitjának, a Krisztus Péterre bízza az egyház kulcsait és A béna meggyógyítása (Péter és János a templom kapujánál) szegélydíszeiről készített másolatok.

10 Egy másik lapon valószínűleg a vatikáni Loggiák egyik freskójának, a. Jákob álmának egy részlete látható. Ez a vázlatfüzet azokat a rajzokat köztük ókori művek utáni vázlatokat - tartalmazza, amelyeket Naldini dokumentumokból is jól nyomon követhető, 1560 körüli első római útja során készített. Ekkor, közvetlenül első mestere, Pontormo halála után, még mint festőnövendék utazott a Városba. Vincenzo Borghininak, az Ospedale degli Innocenti elöljárójának Vasarihoz intézett leveléből kiderül, hogy az ifjú festő mentora mindent elkövetett, hogy az arezzói közbenjárására Rómában „tegyenek meg számára minden szívességet, amire egy fiatal tehetségnek szüksége van."

11 Barocchi véleménye szerint Vasari egyik, akkor Rómában dolgozó tanítványa, Marco da Faenza be is vezette Naldinit a Vatikánba és a Raffaello-kárpitok tanulmányozásába.

12 A vázlatrajzokon szereplő Raffaello-motívumokat azonban a mester egyetlen festményén sem látjuk viszont. De Naldini kétszer járt Rómában. Másodszor, mintegy húsz évvel később, 1580körül már mint szülővárosában elismert festő érkezett ide.

13 Számunkra azért fontos ez a második út, mert nagyjából arra az időszakra esik, amikor Raffaello tisztelete szélesebb körben is megújul. Ez a feléledő érdeklődés az évtized második felében, V. Sixtus pápasága idején ér csúcspontjára. Jó példái ennek a törekvésnek többek között a Santa Susanna-templom freskói Baldassare Crocétól és Cesare Nebbiától.

14 Szinte ugyanekkor a Carracciak is Raffaellóhoz nyúlnak vissza, mégha egészen másképp is, mint a későmanierista mesterek. Véleményünk szerint azok a Raffaellótól származó motívumok, amelyek a Három Grácián felismerhetőek, már a második út emlékeit őrzik. A Három Grácia előképei között különösen jelentős helyet foglal el a Villa Farnesina freskósorozata. Naldini egyik római veduta-rajza (London, Courtauld Institute Galleries [Witt Collection] Inv. D 1952. R. W. 4642), amely az épületet ábrázolja a Tevére túlpartjáról, bizonyítja, hogy nemcsak járt a közelében, de fontosnak is tartotta. A budapesti kép alapján megbizonyosodhatunk arról, hogy Naldini nemcsak kívülről ismerte a Farnesinát, hanem be is lépett a kapuján. Az érett reneszánsz festészet kiemelkedő freskóegyüttesének több eleme visszatér a Szépművészeti Múzeum festményén. Naldini - figyelmen kívül hagyva Piombo, Sodorna és Peruzzi műveit - csak a Raffaellótól vagy műhelyétől származó freskókról vett át motívumokat, a Galatea diadaláról és a 10 Raffaello szerepéről Naldini életmüvében ld. Barocchi, i.h. 247, 260; Naldini Raffaellóról készült vázlatait közli: Byam Shaw, J., Drawings by Old Masters at Christ Church, Oxford 1976, 84, 84, 195. sz. (127. k.), 206-207. sz., valamint megjegyzés a 205. sz.4ioz. 11 glifussino fatti tutti e 'favori che a un giovane virtuoso si convengono, ld. Barocchi, i. m. 247. 12 Barocchi, i.m. 246-7. A szerző szerint ekkor Naldini elsősorban nem Raffaello stílusát követi: // neofita si aggiorna non sulle grandi composizioni deli ' ormai lontano Raffaello, ma piuttosto sul gusto e la cultura dei

suoi discendenti e successori, e suipezzi antichi che essi hanno studiato. Vincenzo Borghiniról legújabban Id.: Saur, Allgemeines Künstler-Lexikon 13, München - Leipzig 1986, 42. 13 Barocchi, i.m. 260-262; Freedberg, S. J., Painting in Italy 1500—1600, New Haven and London 1993,613. 14 D' Amico, F., Appunti sulla fortuna di Raffaello nel tardo manierismo romano, in Öltre Raffaello, szerk. Cassanelli, L. - Rossi, S., Roma 1984, 237-241.