Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Medmai terrakották
Az archaikus és kora-klasszikus kori medmai fogadalmi terrakották legnagyobb részét a Calderazzo lelőhely fogadalmi lerakataiból ismerjük. 24 Az ebben az időszakban készült figurák zömét az álló, vagy trónon ülő, finoman kidolgozott ión ruházatú, kezükben legtöbbször valamilyen tárggyal ábrázolt nőalakok alkotják. 25 Stílusuk alapján ugyanehhez a csoporthoz kapcsolhatók még a velük egykorú női büsztök is. 26 A százszámra talált, különálló, nyaknál vagy vállnál letört fej töredékeket e három csoport valamelyikébe tartozónak szokás tekinteni. 27 A Szépművészeti Múzeum két töredéke - méreteik és kialakításuk alapján 28 - valószínűleg a leggyakoribb típusba tartozó figurákból, vagyis trónoló nőalakokból származik. A Medma, Lokroi és Hippónion fogadalmi lerakataiban egyaránt megjelenő „trónoló istennő" azonosítása ismét a három város közötti kapcsolatok kérdéséhez vezet vissza: az utóbbi évek régészeti kutatásai nyomán ugyanis egyre meggyőzőbbé válik az a feltevés, hogy legalább az 5. sz. derekáig szoros összefüggés állt fenn a Lokroi és kolóniái vallási életét meghatározó kultuszok között. Az archaikus és kora-klasszikus kori Lokroi vallási életére nézve Mario Torelli feltevése látszik meggyőzőnek, aki az anyavárosban a Persephoné-Aphrodité kettősségre, a magaslati Persephoneion és a tengerparton kiépült Aphrodité-szentély ellentétére épülő kultuszrendszert feltételezett. 29 Az utóbbi évek kutatásai nyomán Hippónionban kialakult kép alapján Maria Cecilia Parra, megfontolásra érdemes módon, a Lokroiban felismert rendszer párhuzamát látja a szubkolónia kultusz-szervezésében is. 30 Eszerint tehát Lokroi szubkolóniáiban a kultuszhelyek megszervezése legalább részben, és legalább az 5. sz. közepéig az anyaváros mintáját követte volna. Efféle párhuzam azonban nem látható világosan Medma esetében: itt az archaikus-klasszikus kori Calderazzo és S. Anna szentélykörzetek kultuszhoz kötését az nehezíti, hogy fogadalmi ajándékaik több istenséghez is köthetőek, és egyelőre nincs meggyőző érv egyikük vagy másikuk domináns szerepének megállapítására. 31 A medmai Calderazzo legjellegzetesebb fogadalmi terrakotta-típusa, a trónoló nőalak értelmezése még nem teljesen lezárt kérdés: az 1913-as feltárás idején Orsi Persephone mellett egyes változatait Aphroditéval, illetve Démétér-Gaiával hozta kapcsolatba. 32 Th. Hadzisteliou Price, meggyőzőbben, valamennyi változatot Persephonéval azonosítja. 33 Ezt a feltevést erősíti még egy, jelentőségéhez képest eddig talán ke24 A lelőhely feltárásairól Orsi, i.h. (ld. l.j.) mellett ld. még: Agostino, R., Medma: il deposito votivo di localité Calderazzo (saggi 1964/1966), in Lattanzi et. al. (szerk.), i.m. 152-3. 25 Orsi, i.h. 83-100. 26 Orsi, i.h. 75-83. 27 Orsi, i.h. 107. 28 A medmai trónoló nőalakok fejmagassága általában 9-12 cm közötti, a figurák hátoldalát mintázatlanul hagyott fal zárja le. Vö. Orsi, i.h. passim. 29 Torelli, M., I culti di Locri, in Locri Epizejiri. Atti Taranto 16 (1976), Napoli 1977, 147-183. 30 Parra, M. C, I culti a Hipponion, in Lattanzi et al. (szerk.), i.m. 139-141. 31 Aa. vv., in Lattanzi et al. (szerk.), i.m. 99-109. 32 Orsi, i.h. 33 Hadzisteliou-Price, Th., « The Groves of Persephoneia... » - A Group of « Medma » Figurines, Antike Kunst 12 (1969) 51-55.
