Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Medmai terrakották

vésse hangsúlyozott szempont: a trónoló nőalak és a lokroi pinax-okon ábrázolt Alvilági Királynő hasonlósága. Pedig a körplasztikaként megformált figura valójában a reliefek trónoló Persephonéjának pontos, háromdimenziós „idézete". Főként a Kr.e. 480 és 460 közötti évtizedekben a pinax-ok finom kidolgozottságával bátran összemérhető technikai kiválóság jellemzi a trónoló alakokat is. Attribútumaik számtalan egyezést mutatnak a reliefeken ábrázolt trónoló Persephone ismertetőjegyeivel: ide tartozik a ruházat (földig érő, aprólékosan ráncolt chitón, a vállat, a karokat és a hátat, néha a fejet is beborító köpeny), a trón és a lábzsámoly, főként pedig a nőalak kezébenölében megjelenő, laposdombormű-szerüen (!) ábrázolt tárgyak (kakas, galamb, phialé, rituális szekrényke), amelyek megegyeznek a pinax-ok nyilvánvalóan szimbolikus jelentőségű, ismétlődő „kelléktárgyaival". Ha nem is bizonyítható egyértelműen, hogy a medmai Calderazzo szentélye Persephonéé volt, hiszen egy istenséghez köthető fogadalmi ajándékok megtalálhatóak lehetnek egy másik istenség kultuszhelyén is, tagadhatatlan legalábbis, hogy a lokroi Mannella-domb Persephonéja a lokroival azonos megjelenési formában jelen volt Medmában is, méghozzá - a terrakották nagy mennyisége alapján ítélve - a kolóniában is az anyavárosival vetekedő népszerűségnek örvendve. Míg maga a medmai terrakotta-készítés ténye a jellegzetes helyi agyagtípus ismeretében nem vitatható, nem alakult még ki átalánosan elfogadott álláspont a lényegi kérdést illetően: vajon a medmai, helyi koroplasztika jelentősége kimerül-e a lokroi minták mechanikus leformázásában és a gyengébb minőségű szabadkézi utánzásában,

34 vagy pedig maga a szubkolónia is rendelkezett anyavárosához képest jól elkülöníthető, önálló stílussal, és így valóban „medmai típusú" terrakottaprodukcióval. Másképp fogalmazva: milyen mértékben határozta meg Lokroi művészete illetve kézműves-produkciója a szubkolóniáiban az 5. sz. első felében virágzó kézművesség stílusát? A. De Franciscis már 1954-ben felhívta a figyelmet az anyaváros és a kolóniák közötti kapcsolat kölcsönös voltára: Lokroi fogadalmi lerakataiban találtak kétségtelenül medmai agyagból, bár talán anyavárosi minta felhasználásával készített arula-töredéket.

35 Az 1980-as években Rebecca Miller érdeme volt, hogy az agyagfajták elkülönítése révén hiteles képet alkotott a Medmában talált ex voto-k származási helyéről: eredményei szerint a terrakottáknak csupán mintegy kétharmada készült helyben, a többi zömmel lokroi kisebb részben pedig hippónioni eredetű.

36 Valószínűleg hasonló kép alakulna ki egy Hippónionban végzett hasonló kutatásból is, amelyben nem elhanyagolható tényezőnek látszik a két szubkolónia egymás közti, közvetlen kapcsolata, főként az 5. sz. közepétől kezdődően.

37 Lokroi és a befolyása alatt álló városok politikai és kultuszközösségében minden valószínűség szerint a metropolisé volt a hangadó szerep, alapvetően tőle származhat34 Ezen az állásponton volt C. Sabbione, in // commercio greco nel Tirreno in etá arcaica (Atti del seminario in memoria di Mario Napoli), Salemo 1981, 15-34, különösen 21. 35 De Franciscis, A., Un frammento di arula a Locri, Atti e Mem. Soc. Magna Grecia 1954, 37-49. 36 Miller Ammerman, R., Terrecotte votive: evidenza di culto e di contatto culturale in Magna Grecia, Scienze deli

'Antichità 3^ (1989-1990) 353-362. 37 Vö. Parra, in Lattanzi et al. (szerk.), i.m. 140. Az 5. sz. utolsó negyedében, függetlenségi törekvéseik idején Thukydidés tanúsága szerint (V 5,3.) a két szubkolónia közösen lép fel anyavárosa ellen.