Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?

nak hat ezen mindössze a donátor, h'm-hnsw nevének hím elemébe befurakodó ^Q^. szem-hieroglifa, amely aligha a hím lejegyzéséhez járul hozzá,

85 sokkal valószínűbb, hogy esztétikai és hely megtakarító megfontolásból, grafikus áthelyezéssel került a hím írásjelei közé, /^^d\ S valójában inkább a név elé értendő. Nem lehet ez más, mint a szaiszi kor különböző típusú emlékeiről több ízben is visszaköszönő ^Q^- í.ír, amely a donátor nevének bevezetésére szolgált. Az i.ir vagy vonatkozói igeformaként („aki készítette/adta" ) vagy pedig prepozícióként („által, oldaléiról, részéről") fogható fel.

86 A szigorúan vett klasszikus orthográfiához képest szembeszökő még a NfrSzahmet név írásmódja, amely a korabeli kiejtést (nfr > nf) ^ | hangsúlyosan tükrözi vissza. Ez esetben a szaiszi-kori archaizáló, hagyományőrző tendenciák mellett párhuzamosan meglévő hajlamot érhetjük tetten, amely olyan alfabetikus betűzések iránt mutatkozott, amelyekkel a legszokásosabban előforduló szavakat előzőleg ismeretlen módon betűzhették le.

87 Nagyjából ugyanez vonatkozik a tekercsen lévő felirat szövegére is: a klasszikus nyelven írt szövegben a korabeli beszélt nyelvben már nem létező grammatikai elemek jelennek meg egyfelől,

88 míg másfelől az orthográfia néhol utat enged a klasszikus szabályoktól eltérő korabeli kiejtési variánsoknak.

89 Mint említettük, a jelek itt is megmagyarázhatóak már a szaiszi korban meglévő, szokásos hangértékekkel,

90 egyedül a vallási szöveg első 3 jele (toll—álló sakál-hajtincs), ahol elbizonytalanodunk a már-már kriptográfiába hajló jelek láttán.

91 Wessetzky Vilmos a sakált Ij (-m-htp)-nQk, a tincset wr-nek véve a „nagy Imhotep" értelmezést látta jónak felvetni.

92 Ez most talán a tollra javasolt új olvasattal egészíthető ki. A toll a sásjellel való formai hasonlósága miatt a Wessetzky által is felvetett j értékkel rendelkezik, ami az e korban gyakorta alkalmazott j ,, 0 " interjekció lehet. 85 Vö. de Wit, C, Les valeurs du signe de l'oeil dans le système hiéroglyphique, in Fs Edel, Bamberg 1979, 446^147. (Nem hihető, hogy a szem c

n vagy c

m értéke jelentkezne itt ,'m-ként.) 86 Vö. Munro, i.m. (41.j.) 157; Vermis, P., GM29 (1978) 139; uő., RdE 34 (1982-83) 125; uő., RdE41 (1990) 202; és de Meulenaere, FL, RdE 44 (1993) 13-14. 87 der Manuelian, i.m. (74j.) 81 §10; 98, §20. Az alfabetikus „betűzések" alkalmazásában sem volt tulajdonképpen hagyománytörő a szaiszi dinasztia, hiszen ez nem görög hatásként (görög írásrendszer) került be, hanem már a Piramisszövegekben is megvolt, tehát egyiptomi fejlemény. Vö. még Ray, J., DE 36 (1993) 137-143. A több tendencia egymás mellett élése miatt nem is lehet specifikus szaiszi paleográfiáról beszélni. 88 Pl. a mj prepozíció, vö. Smith, M., Remarks on the orthography of some archaisms in Demotic religious texts, Enchoria 8 (1978) No. III. 89 A dd =f igealakot következetesen d(d) =f-ként írja át. 90 Pl. így az =f suffíxumnak a húsjellel írt kései formája, ami itt a d(d) =f, mrj=f igealakokban, ih.t =f névszói alakban és az n=f prepozícióban tűnik fel, sem idegen a szaiszi, klasszikus mintákat követő paleográfiától. Bár a királyi szövegek nem, a magánszövegek viszont éltek vele, ld. der Manuelian, i.m. (74. j.) 69. 91 A szaiszi kor a kriptografikus gondolkozás izgalmas példáját nyújtja egy korábban Ptolemaios korinak vélt, de onomasticai indokok alapján - hasonló módon - szaiszi korra datált sztélével, amelynek képmezője rejti magába Ramosze királyi írnok nevét és titulusait, ld. Jansen-Winkeln, K., BSEG 21(1997) 13-20. Horemahbit királyi írnoknak, Ham-Honszu fiának (az 1. dossziéban már idézett) bécsi szobortöredékén is vannak kriptografikus jelek, ld. Rogge, i.m. (52. j.) 9, 3.