Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?

Az eképp megszólított Imhotep dolga az, hogy tí-tnn, az Alvilág, ill. az ég egy területének megszemélyesítője

93 felé továbbítsa, tolmácsolja ama kérést, amelynek tartalmát az egyik jel értelmezési korrekciójával pontosíthatjuk. Wessetzky a kígyót és üregét ábrázoló jelkombinációt 'A-nak („belépni") látta, holott a kígyó nem befelé, hanem kifelé igyekszik üregéből (prj „kijönni, menni"). Következésképpen így kevéssé, de módosul a kérés fordítása: „(.. .)adja neki Ta-tenen, hogy felemelkedhessen (prj) az égbe, láthassa (ott) Rét a horizontján, leszállhasson (híj) a földre, láthassa (ott pedig) Osirist az Alvilágbani." A halott számára tehát Ta-tenen biztosítja majd az éltető nap ciklusához igazodó szabad mozgást. Segítségével naponta kijutván sírjából, csatlakozhat a felkelő Nap pályájához, majd éjjel visszatérve, a Túlvilágba is követheti az oda alászálló Napot.

94 Mint kitűnik, a fohász párhuzamot von Ré és Osiris között. Úgy vélem, Osiris itt több, mint az alvilág istene, mivel a párhuzam ehelyén Ré-vel szemben szoláris vonatkozású isten, Amon-Ré, Atum stb. szokott állni. A szoláris és osiriánus ideológiának a késői korban különösen erőssé váló összekapcsolása jegyében itt Osiris az éjszakai nap aspektusával rendelkezik. Összhangba hozhatóak-e végül a fenti onomasticai, paleográfiai elemzés konklúziói azon stilisztikai-ikonográfiái kritériumokkal, amelyek alapján Török László e darabot a kora-Ptolemaios korra datálta?

95 Mindent összevéve, nem látunk a két megközelítési mód közt ez esetben diszkrepanciát. Török több ikonográfiái elemnél is számolt ugyan a művészi hagyományozás egymást követő trendjeivel, azzal, hogy a szaita archaizálásban

96 meglévő jegyek később előképül szolgálhattak a 30. din. „archaisztikus" jellegű művészetének, amiből pedig a Ptolemaios-kor első évtizedeiben még mindig merítettek. Mégsem véljük úgy, hogy létezne itt olyan terminus post quem, amellyel indokolhatni lehetne, hogy a hagyományozódás láncából egy ennyire kései láncszemet, átvételt, divatba jövetelt válasszunk, ráadásul pedig mindezen jegyek már a szaita művészetben is kimutathatóan jelen voltak. Ezen az alapon kifogásolható a Török által 92 Egy r:n hangváltakozás következményeképp a szaiszi korban pl. a wr szó állhatott az wnw-úncs helyett, ld. Verhoeven, U.,

Das saitische Totenbuch der Iahtesnacht. P.Colon.Aeg. 10207,

1, Bonn 1993,7.2.1. Megfordítva bizonyára ugyanígy a tincsnek is lehetett wr („nagy") hangértéke és jelentése. 93 AHK 15 h.5 és 180,7 szerint e túlvilági régióba a halottat apja, Ta-tenen emeli fel és fogadja be. Az ún. ,JÍjszaka könyve" 12. órájában az elhunyt a ta-tenen nevű égi területről száll alá. Ez utóbbinak egy közvetlenül a szaiszi kort megelőző (25. din.) említését, ld. Roulin, G.,Le Livre de la Nuite (...) II, Göttingen 1997, 335-336. Ta-tenen szaiszi kori megbecsültsége megmutatkozik Noferibré-men szobrán is, amelynek pectoraléján feltűnik a fején 2 tollat viselő Ta-tenen figurája, ld. Stewart, H. M., Egyptian stelae relief's and paintings from the Petrie Collection III, Warminster 1983, No.132 (UC 14663). 94 A párhuzamos szerkesztésű kívánságban a prj ige mindig a híj igével jár együtt, ld. Barta, i.m. (13. j.) 67. kérés. (Ezzel szemben az 'k pedig a prj-ve\, ld. uott, 115. kérés) A túlvilági akadálytalan közlekedésnek, ki-bejutásnak, menés-jövésnek ezen óhaja a HK több fejezetében is kifejezésre jut, így a 178-ban is, melynek egy szaita koporsón lévő bővített változatához Id. Sadek, A. I., GM 115 (1990) 85-98, A 3—4 fordítása: que tu ailles et que tu viennes (prj-k h>j-k) dans la Terra sacrée, selon le désir de ton coeur (és a vége helyesen: „naponta".) 95 Nem térünk ki itt a figura gyengébb minőségű, Vozil Irén restaurátor szerint külön készített székére. 96 Vö. Nagy, L, Remarques sur le souci d'archaïsme cn Egypte à l'époque saïte, Acta Antiqua Acad. Scient. Hung. 21 (1973) 53-64. A szaita archaizálás a megelőző dinasztiában gyökerezett, de a kusita uralkodók alatt kezdődő áramlat igazán a honi uralkodók alatt teljesedett ki. A hagyományozódás, továbbítás rendszereiből több is létezhetett egyidejűleg, mint az der Manueliannak kitűnt a szöveghagyományozódás elemzéséből: közvetlen másolat; ún. Musterbuch-rendszer; vagy köztes prototípus (Vorlage).