Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?

külön-külön végbemenő hangeltolódások folytán egymáshoz közel estek:

74 azaz ennél a t(3j) erös konszonánsát ad(d) „mondani" ige írásképével ("^) adták vissza.

75 Szükséges kiemelnünk, hogy a d(d) ilyenforma alkalmazása e névtípusban a t(>) jel helyett éppen a 26. din. alatt többször is megfigyelhető,

76 nemegyszer nőknél!

77 Nagyon valószínű, hogy olykor ez a Mischschreibung fordított irányban is működött, vagyis úgy, hogy a d(d) „mondani" szóra használták a í( >j) jelét.

78 Ezáltal a nagymama nevének t_{lj)-hr írásképéből a d(d)-hr (görög: Teos) nevet vélem kiolvasni.

79 A d(d)-hr nevet leginkább férfiak viselték a Késői kortól kezdve a görög-római korig.

80 Igaz jóval ritkábban, de előfordul női névként is,

81 amire szaiszi korú példa is akad.

82 A d(d)-hr „mondta az arc" névtípus jelentése a szóbeli orákulumadás aktusát írja körül, 83 teljesebb formáiban bővítmények fejthetik ki az orákulum adó isten személyét, és annak kijelentését „mondta az arca < X-istenségnek :> <éljen ő >".

84 Ahogyan a többi családtagok teofor nevei gyógyító, orákulumadó istenekre vonatkoznak, úgy a nagyanya neve is kapcsolatos az orákulumadással. Paleográfiai oldalról sem a plinthoszon, sem az Imhotep ölében tartott tekercs feliratában nincs olyan jegy, amely ne lenne már meg a Ptolemaios-kor előtt, és olyan sem, amely csak a Ptolemaios-korra lehetne jellemző. A plinthosz nagy gonddal készített, világos írásképű hieroglifái a szaiszi korszak hasonló emlékeit idézik. Szokatlan74 A t > t ill. d >d hangeltolódás bizonyos helyzetekben már az Óbirodalom vége / I. Átmeneti kor elején lejátszódott és a szaiszi korszak írásmódjaira is kihatott, ld. der Manuelian, P., Living in the Past. Studies in Archaism of the Egyptian Twenty-Sixth Dynasty, New York 1994, 98, §20. 75 A dd „mondani" mássalhangzó váza a korabeli démotikus és későbbi kopt szerint is egyetlen d-re redukálódott a kiejtésben. 76 Thirion, RdE 37 (1986) 132-133. 77 Pl. Munro i.m. (41.j.) 278, Kairo JE 20240, Kr.e. 630-600 közé datált sztélén a tulajdonos tjj-s.tim.w; vagy 223, (Quibell, Ramesseum XXI, 15) Kr.e. 620-560 közé datált sztélé tulajdonosának anyja, tjj-hthr-im.w. (Ezeket Munro még - megtévesztve a nevek d(d)-et mutató írásképétől -, tóként írta át, helyesbítésre a kötet későbbi indexében került sor. «j 78 Itt tehát kicsivel többről van szó annál, mint amikor a A^. jel d hangértékkel rendelkezik, pl. Amon isten píc

dr jelzőjében egész ritkán, ld. Fairman, H. W., ASAE 43 (1943) 227, No. 188. Ennek szaiszi kori példája: Vernus, P., Amon Pl-'dr: de la piété „populaire" à la spéculation théologique, Fs Sauneron III, Le Caire 1979, 463, No 3. 79 d(d)-hr, démotikus d-hr, görög Teos név, ld. Ranke PN I, 411. 12. 80 Szaiszi korú férfinévként, pl.: van Haarlem, W. M., Shabtis, in CAA, Allard Pierson Museum II, Amsterdam 1990, 165-166, stb. 81 Kamal, A., ASAE 16 (1916) 83; Rogge, i.m. (52.J.) 9, 131. 82 PI. Munro, i.m. (41.j.) 226-227 (Bologna 1952, közép-szaita sztélé tulajdonosának anyja). 83 Fecht, G., Wortakzent und Silbenstruktur, Glückstadt-Hamburg-New York 1960, 84, § 161 n. 254. 84 A „d(d)-hr + istennév" névtípus értelmezését újabban azon esetek vizsgálata vitte előre, ahol az orákulum adó isten valamilyen szent állat formájában manifesztálódik. A vita állomásait, amelynek során kiderült, hogy a Ptolemaios kori Qasr el-Aguzi Thot-templomban tisztelt, és a Michaelides gyűjtemény négy démotikus papiruszán orákulumadásra felszólított Teephibis isten neve „mondta az ibisz arca"-ként értelmezhető, valamint nem egy önálló isten, hanem Thot ibisz-formájú megtestesülése ld. Zauzich, K.Th., Enchoria 4 (1974) 163; Quagebeur, J., OLP4 ( 1973) 85-100; uő., BSFJ10-1\ (Juin et Octobre 1974) 37-55; uő., Enchoria 5 (1975) 19-24; Enchoria 7 (1977) 103-108.