Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?

Prozopogräfiai, onomasticai, paleográfiai vizsgálat A szobrocska plinthoszának Imhotepet megszólító, tőle az „élet adását", azaz a túlvilági lét biztosítását kérő felirat 4 nevet tartalmaz, a donátorét, annak szüleiét, és feltehetően anyai ágú nagyanyjáét (vö. 4. dosszié). Mielőtt a neveket egyesével sorra vennénk, hangsúlyozzuk: a prozopográfiai vizsgálat eddigi elmaradásában az is közrejátszhatott, hogy kettőnek az olvasata ezideig megoldatlan maradt. 1. hím-hnsw A donátor neve előbb az első jegyeit fedő korrózió miatt volt kivehetetlen,

39 s miután e jegyek Vozil Irén jóvoltából előtűntek, kiderült, hogy ritkasága folytán a név értelmezése továbbra is nehézségbe ütközik. Wessetzky bizonytalansága, aki a nevet hl-m-hnsw-ként fogta fel,

40 és így e formában nem is talált megfelelőjére Ranke névgyűjteményében, voltaképpen magának a szakirodalomnak az ingadozását tükrözte vissza a ,J)?m ige + istennév" konstrukció kezelését illetően.

41 A hím ige jelentésére nézve eligazítónak tekinthetjük e névtípus írásmódjában is többször jelentkező determinativumot: D amely egy lefelé fordított tenyerű gesztust képvisel: A hím ige, ami egyébként több hangtani változatban is előfordult,

42 alapjelentésének átvitt értelmét csak mostanában ismerték fel.

43 A „(kezet/hátat) meghajlítani" ill. „meghajolni" (olykor n vagy r vonzattal: „előtt,felé") értelemből ugyanis kifejlődött egy „tisztelni" tranzitív jelentés,

44 amely már kellő magyarázatul szolgál a hím előtagú teofor nevek létrejöttére.

45 Aligha lehet jobb kronológiai fogódzót találni egy rendkívül ritka névtípusnál, s ha az ide sorolható nevek időbeli szóródását áttekintjük, 39 Birch 1853-ban mindössze „...m-Honszu"A láthatott belőle. 40 Nem fejtette ki, de tkp. „felkel (h

(

) miként (m) Honszu" tartalmat tulajdonított a névnek. 41 A Ranke-nél található him-hr (PNI. 262, 29) him-hnsw (PN\. 263,1) nevek Wessetzky figyelmét elkerülték. Munro, R, Die spätägyptischen Totenstelen, Glückstadt 1975 c. könyve e névtípust h'S-m-kirû írta át, míg az ehhez a műhöz később készült index visszatér a hím-hoz, ld. de Meulenaere, H. - Limme, L., - Quaegebeur, J., Index et addenda, Bruxelles 1985. Újabban azonban ki-ki szinte tetszése szerint alkalmazza e két, egymás mellett élő olvasat valamelykét, ahogy az J.-L. Chappaz-nak a BSEG-ben évente megjelenő névrepertóriumából kitűnik. 42 A korán bekövetkező h és h egybeesés miatt eleinte létezett egy him variáns, az m:b gyakori hangváltakozás pedig a h'b-ot eredményezte. 43 Vö. Meeks, D., Année Lexicographique II (1978), Paris 1981, 78.2944 és III (1979), Paris 1982, 79.2147. 44 Pl. Assmann, J., RdE 20 (1978) 33: ramesszida kori tranzitiv alkalmazása „verehren" értelemben. 45 Tehát az „aki meghajlik/kezet hajt X istenségnek " > „aki X istenséget tiszteli".