Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
A múzeumi raktárak titkaiból
váza készítése idején ifjúsága virágjában lévő, esetleg (bár nem szükségképpen) közismert alakja lehetett a városnak. 4 A festőnek még egy további, egészen más jellegű &a/os-felirata is maradt fenn, amelyet sem Beazley, sem nála későbbi szerzők nem tartanak számon, jóllehet a kérdéses váza publikációjában közölve van, és reprodukcióján is világosan látható: a Louvre ban őrzött két amphorája egyikéről van szó, amelynek egyik oldalán az idős férfialak feje előtt aNestor név, a másikon a fegyveres ifjú bal karja előtt akalos szó olvasható. 5 Az ifjú-alak nyilvánvalóan Antilochos, és a jelző, bár idős kora ellenére Nestórra is illenék, 6 de minthogy a két alakot testtartása nem kapcsolja szorosan össze, inkább a fiára vonatkozik. Maga Antilochos nincs megnevezve, a felirat tehát a határesetek közé tartozik a szorosabb értelemben vett Aa/o.v-feliratok és azok között, amelyeken a jelző az egyik ábrázolt alak nevéhez kapcsolódik. 7 Hasonló kérdés a budapesti amphorával kapcsolatban is felmerülhet, de könnyebben eldönthető. A korban és formában hozzá közelálló amphorákon nem ritka a két oldalt díszítő alakok vagy jelenetek összefüggése egymással. Alighanem ezúttal is erről van szó. Erre mutat nemcsak az, hogy a két ifjú szembefordul egymással, hanem a kezükben tartott tárgy is: az egyikében tömjéntartó, a másikéban oinochoé. Beazley, hallgatólagosan nyilvánvalónak tartva, hogy a két alak azonos jelenet szereplője, ünnepi felvonulás („procession") részének értelmezte az ábrázolást, alighanem elsősorban a Parthenon keleti frízének 56-59. alakjára gondolva. 8 A két szembeforduló ifjú kompozíciója azonban ennél konkrétabb értelmezést ajánl: ital-, elsősorban bor-áldozatjelenetének lehet tartani, akár valamely ünnepi szertartás részeként (9. kép), 9 akár a symposionon, amelyen nemcsak a mindkét ifjú kezében tartott tárgy van állandóan jelen, hanem szerves része a velük mintegy a Symposion megszentelésének, ünnepi szférába emelésének kifejezésére végrehajtott italáldozat is. 10 A két oldal ábrázolásait összefüggő, zárt jelenet részeinek elképzelve nyilvánvaló, hogy a A'ű/o.s-felirat nem az áldozat résztvevőinek egyikére vagy másikára vonatkozik, és két szava összetartozik, egymásra vonatkoztatva olvasandó, ahogy ezt elhelyezésük is sugallja, egyúttal iga4 Osborn, M. J. - Byrne, S.G., A Lexicon of Greek Personal Names II, Attica, Oxford 1994, 119-121, a név 238 attikai viselőjét sorolja fel, de ezek közül kronológiai okokból csak 5-6 jöhet számításba, talán elsősorban Themistoklés egyik fia (Plut., Them. 32) vagy az Acharnai-beli Asteios fia, akinek neve a Kcrameikosban előkerült két ostrakonon olvasható (Willemsen, F. - Brenne, St., AM 106,1991, 150). Vö. Immerwahr, H.R., in Studies ... presented to E. Vanderpool, Princeton 1982, 59-65. A kérdéssel az erre nálam hivatottabbaknak volna érdemes foglalkozni. - A név ortho g rá fiájáról Kretschmer, P., Die gr. Vaseninschriften, 1894 (rcpr. Chicago 1980), 194-195. 5 CVA Lömre 6, pl.40 (France pl. 419) 1 2,6,8 és 3 1. lap. (Potticr); Beazley, ARV 2 , 309,4 (a feliratokra az Addcndákban sincs utalás). A LIMC-bcn a Ncstor-címszó alatt (VII, 1994, 1062-1063,20) közölve van a név-felirat, a másik oldalon olvasható kalos szó azonban sem itt. sem az Antilochos-címszónál (I, 1981, 832,5) nincs megemlítve. 6 Vö. Robinson - Fluck, i.m. (fent 3.j.) 9. 7 Ezeket Beazley, ARV 2 , 1559 „tag-kalos" feliratoknak nevezi. * Brammer, F., Der Parthenonfries, Mainz 1977, 213 és 88. t. 9 L. például Makrón toledoi csészéjének belsejét: CVA 1, pl. 53. és fent 9. kép. 1,1 Vö. Dentzer, J.-M., Le motif du banquet couché, Rome 1982, 524-525; Lissarrague, F., in In vino Veritas (eds. Murray, O. - Tecusan, M.), Oxford 1995, 144. Isten- és hérósnév feliratokról kalos jelzővel a vázákon a 3. jegyzetben idézetteken kívül Schauenburg, K., Gymnasium lb (1969)49-53.
