Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
A múzeumi raktárak titkaiból
zolva Beazley egyébként is evidens véleményét, hogy a thymiatériont tartó ifjú ábrázolása a váza főoldala. Ha az áldozat színhelye a symposion - amit a képhordozó amphora funkciója kis mérete ellenére is támogat, bár nem bizonyít -, a kalos-fe\iratok legalább egy részének összefüggése az ábrázolt symposion-jelértettél 11 azt a feltevést is megengedi, hogy annak Dioklés résztvevője vagy reménybeli résztvevője volt, és az áldozat ha nem is neki, de mintegy az ő tar/os-voltának is szólt. A londoni amphorán, amelyen a másik Dioklés-felirat megjelenik, mindkét szó a főoldal Erós-alakját kíséri, a B. oldal ifjú-alakja mellett, amely a karikával játszó Erós felé nyújtja a kezét, egy második, tulajdonnév nélküli A'ű/ac-felirat van. 12 Ez csak megerősíti az egyébként is valószínű feltevést, hogy a Dioklees kalos felirat a Tithonos-festőnél, mint sok más esetben, erotikus töltésű. A budapesti vázát díszítő rajzok nem kínálnak semmilyen meglepetést. Minden részletükben beleillenek abba a képbe, amely a Tithonos-festőről eddig ismert művei alapján kialakult. 13 A Berlini-festőnek ez a-néhány korai müvétől (1, 1 bis, 10, 12, 15, 20?) eltekintve - kevés fantáziájú, kissé nehézkes kezű követője (ahogy Beazley nevezte, megkülönböztetve a tanítványoktól 14 ), ismert munkáinak tanúsága szerint akkor kezdett el dolgozni, mikor az archaikus vörösalakos vázafestészet fényei kialvóban voltak. Művei, melyek nagyjából 480—460 közt készültek, 1-'' lényeges vonásaikban a Berlini-festő müvein meghonosodott és a 480 utáni években elterjedt díszítésmódot követik: a váza látható felületét, sőt a nyak belsejét is befedő festés csillogó fekete mezőjéből egy-egy oldalon többnyire csak egy alak emelkedik ki, keskeny ornamentális talapzaton vagy ritkán anélkül. 16 Az amphora két oldalának összefüggő díszítése, bár gyakori, nem törvényszerű, a Tithonos-festő tíz ismert amphorája közül azonban hétnél biztos a két jelenet kapcsolata, és a többinél sem szól semmi ellene, ha nem is bizonyítható. A díszítés visszafogottságát jelzi a fülek alatti ornamentika hiánya és az, hogy vörös fedőfestés csak a kancsót vivő ifjú hajszalagján van. A rajzok részletei jól ismertek a festő többi vázáiról. A nyilván fémből készült thymiatérion (vö. 13) és az oinochoé (vö. 8, 14, 20) az Athénban ekkkor elterjedt típust mutatja; 17 a Tithonos-festő ismertetőjegyei 18 közé tartoznak a homlokot koszorúként körülvevő 11 Vö. Webster, T.B.L., Potter and Painter in Classical Athens, London 1972, föleg 52-53; a feliratok általa javasolt értelmezésének problcmatikusságáról 1. elsősorban Robertson, M., JHS 95 (1975) 296. 12 Beazley-nél nincs említve. 13 A festőről (az ARV 2 mellett) 1. elsősorban Beazley, .I.D.. Attic Red-Figured Vases in American Museums, Cambridge 1918, 69; Richter. G.M.A.. Attic Red-Figured Vases, New Haven 1946, 73-74; Paribeni, E., EAA VII (1966) 833; Robertson. M., The Art of Vase-Painting in Classical Athens, Cambridge 1992, 129-130. Giudice. F., ad CVA Gela 3, tav. 27,4, egy további gelai lékythost tulajdonított neki, de ez a nőalak fejét, nyakát és chitonjának redőit nézve nem látszik meggyőzőnek. - A továbbiakban a zárójelbe tett számok Beazley listáinak sorszámát jelentik. 14 Robertson, az előző jegyzetben i.m. 72. 15 A keltezéshez általában Robertson, i.m. 41-42. 16 Beazley, JHS 42 (1922) 85-86; uő., The Berlin Painter, Melbourne 1964, 2. 17 Thymiatérion: Wigand, K., BonnerJb 122 (1912) 46-49. Typentaf. 111.76; Sparkcs, B.A. - Talcott, L., Black and Plain Pottery (The Athenian Agora XII), Princeton 1970, 182 és 44. t. - Oinochoé: Beazley, ARV 2 , XLIX (shape 1). 1X Richter, in Richter, G.M.A. - Hall, L.E, Red-Figured Athenian Vases in the Metropolitan Museum of Art, New Haven 1936, 52 (bár az itt felsorolt ismertetőjegyek közül nem mindegyik található meg a budapesti vázán).
