Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - Az Antik Osztály gyűjteményének új állandó kiállítása

vekkel díszített chiusii hamvurnák széltében elterjedt típusokat képviselnek; több figyelmet érdemel egy Voltéira környékéről származó alabástrom urna, amely „raktári ásatás" során került újabban felszínre, azelőtt a hamisítványok közé volt sorolva. Az Itália római művészetének szentelt Negyedik terem (44. kép) középponti darabja az actiumi csatát megörökítő történelmi dombormű két töredéke. Az avellinói lelőhellyel a múzeumba került reliefnek számos rekonstrukciója és értelmezése vetődött fel; újabban felfedezett további részleteinek egyelőre csak előadásból ismert, rövidesen közlésre kerülő sorozata alapján tudjuk, hogy 8-10 méter széles monumentális kompozíciónak, a koracsászárkori reliefplasztika egyik legjelentősebb müvének középső része. A terem falai előtt körben a római márványszobrászat emlékei sorakoznak, elsősorban portrék, a késő-köztársasági korban készült, a Grimani-gyüjteményből származó darabokkal kezdve, majd egy újabban feltételesen Antonius képmásának tartott patrasi fej és Tiberius császár portréja után császári és magán-portrék váltják egymást a 3. század végéig terjedő sorozatban, köztük a Kr.e. 4. századi képhisodotosi Eiréné-szobornak egy alighanem az „augustusi békét" propagáló relief-utánzatával, egy aranyműves síremlékének műhelyét és portréját ábrázoló fölső részével, egy kocsihajtó kicserélhető fejű mellszobrával, egy ritka finomsággal faragott, 200 körüli fél férfifejjel, egy csata-szarkofágról származó gall harcossal, egy Nero-kori, vitatott eredetiségű férfifejjel, egy biztosan modern, de reprezentatív szépségű női portréval és a fiatal Marcus Aurelius ugyancsak a kétesek közt számontartott képmásával. A római szobrászatnak ezt az anakronisztikusán hivatalosnak nevezhető vonulatát megszakítja az ötödik terem felé nyitott rövid oldalon a klasszicizáló szobrok néhány példánya: egy életnagyságú, de élettelen kivitelű másolat 5. századi Apolló-szobor után, mellette kisméretű modem utánzatával; egy félrevezető névvel „Pudicitia" típusként emlegetett, sok változatban ismert, erősen kiegészített életnagyságú nőszobor; dombonriüvek Dionysos születését és Kybelé kíséretét ábrázoló jelenettel, mellettük a „Campana-lapok"-nak nevezett épületdíszítő terrakotta táblák ugyancsak klasszicizáló stílusú finom dombormüveivel. A terem közepén két tárló a római kisművészeteket mutatja be. Az egyik a pompeji leletek köré csoportosítva a gazdag magánházak luxusáról és ízléséről ad némi képet, freskó-töredékkel, bronzedényekkel és kandeláberekkel, mécsesekkel, korai fújt üvegedényekkel, márvány dekoratív büsztökkel. A másik tárlóban a görög istenalakok római ábrázolásai sorakoznak, bronzból, agyagból, márványból kivitelezve, az archaizálótól a festőiig váltakozó különböző stílusokban, sokféle funkcióban, köztük az antik darabokat kivitelük minőségében olykor messze felülmúló múlt századi utánzatokkal. Ebben a teremben is külön kis tárlóban vannak összegyűjtve az arany és ezüst ékszerek: gyűrűk, nyakláncok, dísztük, karperecek, fibulák, köztük üveg-, borostyánkő-tárgyakkal és a gemma-vésés néhány mestermüvével. Ugyancsak a terem közepén áll a római gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja: eredeti márvány szarkofág, belsejében a fej számára kifaragott hellyel, egyik hosszú oldalán modern műhelyben készült reliefdíszítéssel, amelyen a főjelenet, rómaiak és gallok csatája rövidnek bizonyult, ezért két oldalt görögök és amazonok csatájából vett egy-egy jelenettel bővítette ki a leleményes mester, szakállal férfiakká alakítva át az amazonokat. A harmadik és negyedik terein közti válaszfalak tetején Brescia római fórumának egyik épületéről származó két pillérfő van befalazva, a negyedik és ötödik terem közti átjáró előtt pedig egy kétoldalas márvány dombormű áll, talapzatra állítva, ahogy Pompeji villáinak kertjében találták a hasonló darabokat; ez a magasreliefben