Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - Az Antik Osztály gyűjteményének új állandó kiállítása

aukcióról (a gyűjtemény egyetlen paestumi vörösalakos vázája a magyar ásatásokon került elö). Magna Graecia görög művészetéről elsősorban a terrakottaműhelyek készítményei adnak fogalmat, - Tarentumtól Medmáig, a 7. századtól a római hódítás idejéig, - de helyet kapott köztük egy újonnan érkezett chalkisi feketealakos amphora és tarentumi mészkő sírszobrok néhány érdekes példánya is. A görög városok mögött élő bennszülött lakosság művészetének fontos és ritka emléke egy mészkő síremlék töredéke az ún. sipontói sztélék sorából, két harcos párviadalának jelenetével, valamint Lysippos tarentumi Héraklésének nyomán kézzel formált terrakotta-szobrok, továbbá az Apulia mindhárom fő régióját megjelenítő, olykor máig őrzött helyi formát mutató vonaldíszes kerámia. Egy kosfej negatív öntőmintája, hátán a bennszülött nevet viselő mester görög betűs szignatúrájával arra figyelmeztet, hogy a tarentumi - éppúgy, mint a többi délitáliai görög műhely produkciójában nincs szigorú határvonal görög és nem-görög mesterek tevékenysége között. A falon a jól ismert leccei mészkőrelief csatajelenete a legkorábbi történeti domborművek egyike Itáliában. Utána egyetlen tárlóba zsúfolódott különböző itáliai kultúrák hagyatéka Campaniától Latiumig és Umbriáig, köztük Róma-városi műhelyek néhány 4-3. századi darabjával, elsősorban pedig egy talán Latiumban készült bronz férfialakkal a 9-8. századból. Az etruszk kultúra bemutatását egy alighanem bevándorolt görög mestertől a 8. század második felében díszített edénytartó állvány nyitja meg. A korai periódus anyagából kiemelkedik két, 700 körüli vagy utáni, nagyméretű, állatfrízekkel díszített agyagedény, az egyik letétként szerepel a kiállításon, a másik az új rendezés megnyitása alkalmából külföldön élő magyar mecénástól kapott értékes ajándék, mindkettő az etruszk vázafestészetnek abból a korai szakaszából, amelynek igazi jelentősége csak a legutóbbi negyedszázadban kezd világossá válni. A következő, a kerámiában a korinthosi vázák etruszk utánzataitól dominált korszakból a vulcii és a tarquiniai műhelyt egy-egy vezető mesterük műve mutatja be. A bucchero-kerámiának, az etruszkok legjellegzetesebb kerámia-műfajának csaknem minden műhelye és technikája képviselve van az anyagban, ha nem is kiemelkedő példányokkal. A 6. század utolsó harmadának egyik legjelentősebb etruszk mesterétől, a Micali festőtől két, érett korszakában készült vázát őriz a gyűjtemény, az 5. századi anyagból régóta közismertek a Rajnamenti Dürkheimben talált figurális bronz edénydíszek, amelyek mellett fogadalmi bronzszobrok, egy jelentős életnagyságú terrakotta Minerva-fej és egy különlegesen ritka, ifjúalakban végződő bronz íróvessző (stílus) mutatja be a század etruszk művészetét. A késő etruszk művészet 4—2. századi anyagának fő darabja új szerzemény: egy négyféle technikával díszített vörösalakos oinochoé, amely már a múlt század első felében angol magángyűjteményben volt, de mint hamisítványt félreállították, és csak a legújabb kutatások során tűnt ki, hogy eredeti munka az etruszk vörösalakos vázafestészet korai periódusából. Az etruszk műhelyekben korábban jobban kedvelt ún. „al-vörösalakos" technikát az egyik szignált vázájáról elnevezett Praxias-csoportba sorolható hydria mutatja be a kiállításon. A késő-etruszk művészet jellegzetes darabjai a kisbronz fogadalmi szobrok mellett a hátsó oldalukon bevésett rajzzal díszített bronz tükrök, amelyeknek néhány érdekes darabja látható az utolsó etruszk tárlóban, épületdíszítő és fogadalmi terrakottaszobrok társaságában, végül pedig egy női fej alakú bronz kozmetikai edény zárja be a sort, mellette modem hamisítványával. Az ókori Capuából (ma S. Maria Capua Vetere) szánnazik egy életnagyságú Niobida-szobor felsőteste, egy még feltárásra váró templom terrakotta oromcsoportjából, Campania még etruszk hagyományokat őrző korahellénisztikus plasztikájának kimagasló alkotása. A 2-1. századi, mitológiai dombormü-