Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - Az Antik Osztály gyűjteményének új állandó kiállítása

dag és változatos sorozatához most két állatfrízes feketealakos váza járult. A legnagyobb teret természetesen az athéni művészet kapta. A feketealakos vázáknak egy Exékias-amphorát is magába foglaló válogatott anyaga a korábban nem képviselt 550 előtti korszak néhány darabjával, elsősorban egy „tyrrhén" amphorával és a Lydosműhely egy oszlopkratérjával egészült ki, a korai vörösalakos vázafestészet fő reprezentánsa változatlanul az Andokidés-festő már jól ismert 520 körüli kylixe. A 480450 közti évek művészetének képe nem változott lényegesen. A nagyszobrászatot képviselő eredeti görög férfitorzó és néhány jó kvalitású római kori másolat mellett megjelent egy a szigorú stílust utánzó modern márvány női fej; a többi műfaj anyagából néhány ikonográfiái érdekességű késő-feketealakos lékythos, fogadalmi terrakották változatos típusai és egy Furtwángler gyűjteményéből származó argosi márvány Hermésfej érdemel említést. A Második teremben (42. kép) a görög művészetnek az 5. század közepétől a hellenisztikus kor végéig terjedő anyaga látható. Korai fő darabja a velencei Grimanigyűjteményből 1833-ban vásárolt bronzkancsó. A márványszobrok sorozatának elején Polykleitos egyik eddig még csak feltételesen azonosított szobrának kiváló római másolata áll; a torzót a múlt században római hadvezérré egészítették ki, és a kiállításon a római kori eredeti mögött az annak gipszmásolatával helyreállított másfél század előtti szobor is látható. A század utolsó harmadának athéni vörösalakos vázafestészetét, elsősorban Alföldi András hagyatékának köszönhetően, néhány nemzetközi hírű példány mutatja be. Ezeknek tárlója mellett a bronz „Sapphó"-fej a klasszikus szobrászat hamisításának mintapéldánya, utána viszont a görög eredeti márványszobroknak, elsősorban athéni síremlékeknek az 1908-ban vásárolt gyűjtemény fő erejét jelentő együttese következik, amely 1928-ban egészült ki egy sokhelyütt tárgyalt háromalakos sírdomborművel. A 4. századi athéni vörösalakos vázafestészet legmagasabb szintjét jelenti a Lamberg gróf nápolyi gyűjteményéből származó két nagyméretű harang-kratér. A görög márványokkal a terem szemközti falán római kori másolatban fennmaradt 4. századi portrék galériája néz szembe, benne Thukydidés, Euripidés és Hermarchos képmásával. Új szín a kiállításon a későklasszikus és hellenisztikus aranyékszerek és arany-érmék tárlója, benne a Castellani-mühelyben készült és 1873-ban a magyar ötvösművészet fellendítésének ösztönzésére modern mintaképül vásárolt két arany fülbevaló-párral. A hellenisztikus korból megint elsősorban az eredeti görög márványszobrok érdemelnek különös figyelmet, köztük az ún. „budapesti táncosnő" megtévesztő elnevezésű szobrával, egy életnagyságnál nagyobb, az attikai Velanidezából származó férfitorzóval, és a másolatok közül az antiocheiai Tyché híres kópiájával. A képet a hellenisztikus kerámiát és főleg a terrakotta-plasztika gazdag anyagából válogatott darabokat bemutató tárló teszi teljesebbé; a Tanagra-figurák sorában néhány rendkívül jó fenntartású új szerzemény mellett a múlt századi párizsi hamisítványok egy jellegzetes példánya is feltűnik. A Harmadik terem (43. kép) a legnagyobb terjedelmű. A falak mentén egy körképben nézheti végig a látogató a föníciai, pún, szicíliai bennszülött és görög, az apuliai görög és - külön tárlóban - a bennszülött művészet anyagát, majd az itáliai népeknek és végül az etruszkoknak a római hódítás korába benyúló művészetét. A terem közepén kis tárlóban az 186l-es rionerói magyar ásatások főleg 4. századi anyaga látható, mögötte három külön tárlóban az apuliai, lucaniai és campaniai vörösalakos és egyéb kerámia együttese. A szicíliai terrakották közt egy vörösalakos edényfedél ad képet a helyi pro-