Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához
E minden szempontból ideális témához viszont meg kellett találni a megfelelő formát is. A korábbi ábrázolások követése ugyan bizonyára a katonás szellemű uralkodó megelégedésére szolgált volna, de aligha lett volna elegendő átütő siker eléréséhez, hiszen az egykorú ábrázolásokból hiányzott a 19. század személyiség kultuszának elengedhetetlen motívuma, az emberfelettivé növelt hős előtérbe állítása. 24 A romantikus festők kedvelt módszere, a hős beállítása a csata forgatagának közepébe, viszont a hitelesség igényének nem felelt meg. Míg a középkori tárgyú történelmi képek főhősei valóban szinte mindannyian személyesen is kivették részüket a küzdelemből, a 17. század végén egy vezénylő tábornok már csak kivételes alkalmakkor került olyan helyzetbe, melyben kardot kellett rántania. 25 így eshetett a választás a barokk festészet „dicsőítő" csatakép típusának modernizált változatára, amelyet a 19. század elején Napóleon hivatalos festői alakítottak ki Franciaországban, s amely Savoyai Jenő megjeleníteni kívánt korával is harmonizált. 26 A Habsburg monarchiában nem lehetett élő hagyománynak nevezni a 19. században a „dicsőítő" csataképek festését, hiszen Peter Krafftnak a napóleoni háborúk meglehetősen kisszámú osztrák sikereit megörökítő festményein kívül nem készültek ilyen ábrázolások. 27 Engerth így nagy meglepetést okozott, amikor 1865-ben kiállította képét a bécsi Hofburg kis Redoutjában. A kiállítás sikere minden elképzelést felülmúlt. Csak Bécsben hatvanezer ember látta a hatalmas vásznat, de Berlin és más városok is kölcsönkérték a képet. 28 A festményt végül Ferenc József vásárolta meg 15 000 forintért a budai királyi vár számára. A képet 1865 november közepén szállították Pestre, ahol a Vigadóban is bemutatták néhány hétig mielőtt végleges helyére került volna a Palotában. Ott az óriási vászon nem fért el a kiszemelt teremben, ezért a kép felső részéből le kellett vágni egy darabot. 29 24 Az egyéniség kultuszáról: Mai, E., Historienbild im Wandel - Aspekte zu Form, Funktion und Ideologie, Ausgang des 19. und die 20. Jahrhundert, in Mai, E. (szerk), Triumph und Tod des Helden. Europäische Historienmalerei von Ruhens bis Manet, Kat. Wallraf-Richartz Museum, Köln 1987, 154155. 25 A romantikus német történeti festészet csataképeiről: Sinkó, i.h. (16.j.); Jenderko-Sichelschmidt, I., Die Düsseldorfer Historienmalerei 1826 bis 1860, in Die Düsseldorfer Malerschule i.m. (l.j.) 98-121 (E tanulmányra Dr. Basics Beatrix hívta fel figyelmemet, s segítségét ezúton is köszönöm.) A tömeg és a hős szerepéről a bécsi történeti festészetben: Vancsa, i.h. (22.j.) 157-158; Kari Blass és Anton Romako azonos témájú, de gyökeresen más szemléletű képeiről: Allmayer-Beck, J. C.,Das Heeresgeschichtliche Museum, Wien. Das Museum. Die Repräsentationsräme, Salzburg 1981. 41 ; Novotny, F., Der Maler Anton Romako 1832-1889, Wien-München 1954, 50, 95. 26 Schoch, R., Das Herrscherbild in der Malerei des 19. Jahrhunderts, München 1975, 69-72. 27 Vancsa, E., Zu den „Vaterlandischen Historien" Peter Kraffts, Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 27 (1974) 158-176; Froedl-Schneemann, U.Johann Peter Krafft 1780-1856, Wien-München 1984, Károly főherceg az asperni csatában ( 1809) 74, 92, 99, 170. tétel, illetve Schwarzenberg herceg és a szövetséges uralkodók a lipcsei csatában ( 1814) 73, 75, 77, 171, 172. tétel. 28 Schickh, i.m. (15.j.) 20; Kat. Engerth i.m. (13. j.) 70. 29 Kat. Engerth i.m. (13. j.) 70.; Vasárnapi Újság 1865, 580; Ferenc József különös tisztelettel ápolta Savoyai Jenő emlékét Budán, hiszen amikor Róna József lovasszobra nem talált gazdára a megrendelő Zenta városában, a szobrot szintén megvásárolta, s a budai palota előtt helyeztette el.
