Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához
Egyelőre nem világos, hogy a magyarokkal kiegyezni szándékozó uralkodó politikai gesztusnak szánta-e ezt a lépést, s ha igen, az országgyűlés decemberi megnyitása előtt milyen konkrét céljai voltak vele. Az, hogy budai palotája számára vásárolt képet, már önmagában jelezhette, hogy magyar királyként itteni rezidenciájának sorsát is a szívén viseli. Magának a képnek is van egy olyan részlete, amelynek fontos politikai mondandója lehetett. Ez pedig a futár kezében szorongatott levél címzése, mely nem a császárnak, hanem a királynak, azaz feltehetően Lipótnak, mint Magyarország királyának szól. A királyi titulus hangsúlyozása ebben a helyzetben meglehetősen izgalmas kérdés, hiszen Ferenc József 1867-ig nem volt törvényesen megválasztott királya az országnak, s az, hogy a magyar királyi cím csupán választás vagy esetleg öröklés útján is birtokolható-e, az 1848 előtti magyar törvények és jogrend elfogadását vagy elutasítását jelenthette. A hatalmas kép a helyére került, de Engerth igazi sikere még csak most vette kezdetét. Már 1865. február 1-én kinevezték a történeti festészet professzorává a bécsi Akadémián. Tanítványai ugyan nem játszottak szerepet a magyarországi művészetben, de monumentális müve, a zentai diadal mégiscsak gyakorolt némi hatást a hazai művészekre. Jóllehet a korábbi művészettörténeti kutatás Benczúr Gyula hasonló témájú óriásképének a Buda visszafoglalásának inkább Jan Matejko Sobieski János Bécs alatt című 1883-ban festett képét tartotta kompozíciós előképnek, Engerth müvét vizsgálva sokkal jelentősebb egyezésekre bukkanhatunk (33. kép). 30 Szembetűnő a csoportszervezés hasonlósága: a kép felső mezejének közepén - vagy emelvényen, vagy lóháton kiemelkedő - győztes hadvezérek azonos irányba fordulnak, mögöttük csoportosulnak a seregvezérek, a kép bal alsó sarkába kerültek a török foglyok, a jobb felső sarokba pedig a győzelem trombitásai. A kép alsó mezőjét átlósan megosztó zászlótartó figurája valóban Matejko említett képéről származhat. Ám ez a török holttesttel meghosszabbított diagonális a szétroncsolt gerenda formájában Engerth képén is jelen van. Az 1867-ben a képet kivitték a párizsi világkiállításra, ahol Engerth is tagja volt a nemzetközi zsűrinek. 31 Meglepő módon az osztrák kiállítás képzőművészeti anyagában egy másik zentai csata is helyet kapott, Kari Blaas vázlata, melyet az Arsenal falképe számára készített. 32 Némileg tragikomikus színezete lehetett a régmúlt osztrák hadidicsőség fitogtatásának egy évvel a poroszoktól elszenvedett megalázó königgrätzi vereség után. 1997-ben a zentai csata 300. és Engerth halálának 100. idei évfordulója ismét aktuálissá tette a témát. A Savoyai Jenő győzelméről készült ábrázolások ikonográfiájából Engerth képének felbukkanása után már nem hiányozhatnak a 19. századi birodalmi reprezentáció darabjai sem. B. SZABÓ JÁNOS 30 Telepy, i.m. (13. j.) 32. 31 Boetticher, F. v., Malerwerke des neuzehnten Jahrhunderts. 1, Dresden 1895,272; Kat. Engerth i.m. (13. JT 70. 32 Internationale Ausstellung zu Paris 1867. Katalog der Österreichischen Abteilung, Wien 1867, 19; a képről: Allmayer-Beck, i.m. (27.j ) 41.
