Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához
Hazatérése után 1854-ben kinevezték a prágai Akadémia igazgatójának, de továbbra is fenntartotta kapcsolatait Kupelwieser és Führich körével. Egykori mesterével közösen még részt vett a későromantikus monumentális vallásos festészet egyik fő müvének, a bécsi altlerchenfeldi-templom freskóinak elkészítésében. 20 1860-ban azután hozzáfogott nagy müvének, Savoyai Jenő zentai diadalának a megfestéséhez. Az új utak keresésére feltehetően a bécsi művészeti életben szerzett tapasztalatai indíthatták a festőt. Az 1850-es évek közepén Bécsben az újonnan felépült Arsenalban elhelyezendő „Waffenmuseum" falfestményei körül komoly vita zajlott, melyben a historizmus kétféle áramlata került szembe egymással. A megbízásnak nagy tétje volt, hiszen régóta ez volt az első jelentős megrendelés nagyméretű történeti témájú képek készítésére. A magyarországi művészeti életben is fontos szerepet játszó Carl Rahl 1853 és 1855 között nagyszabású, az egész németség és a birodalom egységét hirdető ikonográfiái programot dolgozott ki a múzeum freskói számára. A megrendelő, Ferenc József császár azonban nem volt megelégedve ezzel az elvont „eszmefestészeti" programmal, s ragaszkodott a tematika - Ausztriára, illetve a Habsburg-ház harcaira való leszűkítéséhez, egyfajta „dokumentarista" szemléletet helyezve előtérbe. így 1858-ban Rahl helyett Kari Blaas kapta a megbízást, s az a kör melyhez Engerth is tartozott nem tudta elérni a döntés megváltoztatását. 21 Az események alapján úgy tűnhetett, hogy a császár választása nem pusztán személyes ízléséből fakadt. Az osztrák császárság kultúrpolitikai céljainak is jobban megfelelhetett az az újabb historizáló áramlat, melynek céljai egybeestek a kor mérvadó tudományos irányzata, a pozitivizmus szellemével. 22 Emellett Engerth személyesen egyre közelebb került a cseh arisztokráciához, majd ennek révén az uralkodócsaládhoz is. 1861-ben a prágai tartományi gyűlés számára készülő portréjához Ferenc József személyesen állt modellt a festőnek, s hamarosan újabb hasonló megrendelések is érkeztek. Engerth a császár képmásain kívül az uralkodó feleségét Erzsébetet is többször megfestette. 23 A felsőbb elvárásoknak megfelelő téma kiválasztása nem lehetett túl nehéz feladat. A Waffenmuseum tervein felbukkanó új „birodalmi ikonográfia" témái között mind Rahl, mind Blaas elgondolásaiban szerepelt az 1697-es zentai diadal. A csata valóban mind taktikailag, mind stratégiailag kiemelkedő jelentőségű volt, s valóban döntő módon hatott az 1683 óta húzódó török háború sikeres befejezésére. Savoyai Jenő herceg, a Habsburg birodalom legsikeresebb hadvezére, itt aratta első nagy győzelmét önálló seregvezérként. Itáliai uralkodócsalád leszármazottjaként a herceg arra is kiválóan alkalmas volt, hogy megszemélyesítse a népek felett álló Habsburg birodalmi hadsereg eszményképét. Ráadásul ezt a győzelmét a pogány törökök felett aratta, így a zentai csata egyben a Habsburgoknak a keresztény Európa védelmében vívott küzdelmeit is megtestesíthette. 20 Kitlitschka, i.h. (15 j.) 455. 21 Kitlitschka, i.h. (15.j.)461; Sinkó, i.h. (16.j.) 108-109. 22 A császár választásáról: Vancsa, E., Überlegungen zur politischen Rolle der Historienmalerei des 19. Jahrhunderts, Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 28 (1975) 155-157. A pozitivizmus művészetre gyakorolt hatásáról: Sinkó K., A művészi siker anatómiája, in Sinkó, K. (szerk.), Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Kat. Nemzeti Galéria, Budapest 1995, 28-29. 23 Schaeffer, i.h. (15.j.) 361; Kat. Engerth i.m. (13. j.) 38-70.
