Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához

szárny egyik fiatalabb alparancsnokát, Vaudemont altábornagyot bízta meg, így feltehetően ő lehet a levéllel vágtázó fiatal lovas. Az előtérben látható török foglyokon kívül csupán egyetlen azonosítható személy marad, a főtisztek alatt álló, a nézőknek hátat fordító, előkelő, sebesült magyar vitéz. Mivel a Zentánál harcoló seregben Deák Pál huszárezredesen kívül nem volt magasabb rangú magyar tiszt, amennyiben ez a figura nem pusztán szimbolikus személy, aki a magyarság - egyébként nem túl jelentős - részvételére utal a csatában, akkor Deák ezredest sejthetjük benne. Róla nem maradt fenn korabeli portré, ez is indokolhatja ezt a beállítását.

14 Ilyen történeti apparátus felvonultatása gyökeres változást jelent Engerth korábbi munkáihoz képest. Engerth pályafutása ugyanis még egészen más szellemben indult.

15 1818-ban született a poroszországi Plessben, ám később családja a Habsburg Birodalomba költözött. így a művész Lembergben majd Pesten járt iskolába, s 1837-ben, tizenkilenc évesen már a bécsi Akadémián kezdte meg tanulmányait. Leopold Kupel

wieser tanítványaként a bécsi művészeti élet azon köréhez tartozott, melyet mestere mellett Josef von Führich neve jelzett, s amely szoros kapcsolatban állott a nazarénusok csoportjával. Császári ösztöndíjának köszönhető hosszú itáliai tanulmányútja (1846-1853), s ottani személyes kapcsolatai tovább erősítették ezirányú kötődését.

16 Korai munkáit is e kör - nem feltétlenül dinasztikus szellemű - német birodalmi patriotizmusa hatotta át. Első történeti képe magyar tárgyú volt: László király párviadala a kun Akussal. Az 1845-ben elkészült festmény témáját Peter Johann Nepomuk Geieger alig valamivel korábban dolgozta fel Wenzel Gusztáv történésszel közösen készített népszerű litográfiái albumában, amely mintául szolgálhatott a fiatal festőnek.

17 Engerth festménye sikeresen szerepelt 1847-ben Magyarországon, bár akkoriban még egyedülálló volt a maga nemében - ez volt az egyetlen történelmi kép a pesti műkiállítás 186 festménye között.

18 Ezt követte Habsburg Rudolf császárrá koronázása című képe (1846), majd 1851 és 1853 között, itáliai tartózkodása idején festettmég erősen romantikus stílusú - Anjou Károly elfogatja Manfréd fiait című képe.

19 14 Dudás, Gy., A zentai csata, Zenta 1885, 49-52, 63. 15 Engerth életmüvére vonatkozóan az alábbi publikációkra támaszkodtam: Eduard Ritter von Engerth nekrológja, Schaeffer, A., Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses 21 (1898) 360-362; Schickh, R. E. v., Eduard von Engerth. Beiträge zu einer Biographie des Künstlers und seines Kreises, Wien 1915; Thieme - Becker 10, Leipzig 1914, 549; Engerth, R., Eduard Ritter von Engerth, Wien 1994; Kat. Engerth, i.m. (13. j.); A művész pályájának korai szakaszához: Kitlitschka, W.. Aspekte der Malerei des Historismus in Wien: Spätromantik und Klassizismus, in Das Zeitalter Kaiser Franz Joseph, Kat. Schloss Grafenegg 1, Wien 1984, 461. Ib Sinkó, K., A profán történeti festészet Bécsben és Pest-Budán 1830-1870 között, Művészettörténeti Értesítő 35 (1986) 95-109; Kitlitschka, i.h. (15.j.) 455-165. 17 A kép 1915-ben a család tulajdonában volt vö. Schickh, i.m ( 15.j.); Geiger, P. N., Magyar és Erdélyországtörténete rajzolatokban, [1842-1844], 9. kép: Szt. László párviadala Akus kun hadifönökkel, 1089; Basics, B., A magyar történelemábrázolás problémái, Folia Historica 10 (1982) 47—18; uő., A honfoglalás és a magyar állam létrejöttének időszakát ábrázoló grafikák a Magyar Történelmi Képcsarnokban, Folia Historica 16 (1992) 126. 18 Vahot, L, Pesti Divatlap 1847, 923-927. 19 Manfred II. Frigyes császár törvénytelen fia volt, az utolsó Hohenstaufen a nápolyi királyság trónján. Uralmát a pápa támogatásával a Franciaországból érkező Anjou Károly számolta fel 1266-ban. A kép császári gyűjteménybe került: Thieme - Becker i.m. (15.j.) 549.