Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához

egyik jellegzetes, a zentai csatát ábrázoló darabja, szemléletében a fent említett festmény közeli rokona, egy ismeretlen német mester müve.

10 Készítője lemondott a perspektíva helyes alkalmazásáról, csakhogy összeegyeztesse az előtér mozgalmas tömegjelenetét a háttérben dúló csata hü felülnézeti ábrázolásával. A tömegtájékoztatás megengedte az efféle következetlenségeket, hiszen céljainak tökéletesen megfeleltek a gyöngébb művészi kvalitású, de gyorsan és nagy tömegben előállítható, jól áttekinthető ábrázolások, amelyek a kavargó harci jelenetekkel már a közönség érzelmeire is hatni kívántak. Ilyen szempontok szerint e metszet erényei vitathatatlanok, nem meglepő hát, hogy hazai történeti munkákban manapság is igen szívesen reprodukálják. Hasonló színvonal jellemzi a korszak ismeretterjesztő könyveinek illusztrációit is, bár időnként némileg igényesebb grafikákat is fellelni bennük. (Jenő herceg győztes csatáiról 1720-ban a francia Jean Dumont jelentetett meg egy könyvet, amelyet Huchtenburgh festményeinek metszet változatai illusztráltak.)

11 A tájékoztatás igénye mellett természetesen a dicsőség, a hírnév terjesztésének formái is jelentős szerephez jutottak ezekben a sajtótemlékekben, de inkább portré vagy allegorikus ábrázolások formájában.

12 Megállapítható tehát, hogy a zentai győzelem 18. századi képi ábrázolásai között nem találhatók olyan „dicsőítő" típusú csataképek, melyek Engerth művéhez előképül szolgálhattak volna. A régebbi ábrázolásmód elvetése azonban aligha eredeztethető a festő ismereteinek hiányából. Elszórt utalások, és festő kortársainak munkamódszere valószínűsíti, hogy e képe elkészítéséhez Engerth komoly történeti tanulmányok után látott hozzá. Már a Kiscelli Múzeumban található kisméretű vázlatán (32. kép) is felfedezhető, hogy a kosztüm és fegyvertörténeti tanulmányok mellett a szereplők arcképeihez 18. századi metszeteket is felhasználhatott.

13 A császári sereg tisztikarának ismeretében azonban valószínűsíthető, hogy a főparancsnokságot ellátó Savoyai Jenő tábornagy mögött csoportosuló öt főtisztben közvetlen alárendeltjeit, a táborszernagyokat kell látnunk, akik közül épp öten vettek részt a csatában. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy főtisztek között az egyetlen ülő figura egy sebesült, s a jobbszárny parancsnoka, Siegbert Heister táborszemagy valóban megsebesült. Mellette a kardját hüvelyébe visszahelyező alak alighanem Guido Starhemberg, a balszárny parancsnoka, a háttérben álló három figura pedig Commercy, Börner, és Rabutin táborszernagy lehet. Az ábrázolt „esemény" is valós: Savoyai nyomban a csata után levelet küldött Lipót császárnak a győzelem hírével. E megtisztelő feladattal a győzelmet kivívó bal1(1 Ismeretlen mester, 17. század vége, papír, rézkarc és rézmetszet, ltsz.: MTKCs. T. 1032., lemezméret: 300 x 370 mm. " Batailles Gagnées par le Serenissime Prince Fr. Eugen De Savoye .... La Haye 1720. Ismeretlen mester Jan van Huchtenburgh után, 18. század eleje, papír, rézkarc, ltsz.: MTKCs. T. 1341., lemezméret: 453 x 574 mm. 12 Vayer, L., Iconografia di Eugenio di Savoia, Corvina (1938) 1-32. 13 Az Eduard von Engerthnek tulajdonított, szignatúra nélküli, lavírozott tus vázlat a BTM Kiscelli Múzeumában található, ltsz.: KM 64.6, 47,5 x 69 cm. E helyen mondok köszönetet Cifka Brigittának, aki felhívta figyelmemet e vázlatra. Két évvel a munka megkezdése előtt 1858-ban jelent meg Bécsben Alfred Arneth igen alapos Savoyai Jenő életrajza (Prinz Eugen von Savoyen, Wien 1858), amelyből Engerth beszerezhette a szükséges adatokat; Savoyai Jenő portréjának előképéről: Engerth, R., Eduard von Engerth, Kat. Historisches Museum der Stadt Wien, Wien 1997,70; Saját és kortársai festészeti módszeréről: Sarkady, I. (szerk.), Hajnal. Arczképekkel és életrajzokkal díszített album, Bécs 1867; Michalowski, M., J., Matejko, Budapest 1979; Telepy. K., Benczúr, Nyíregyháza 1963.