Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához
- főtisztjei társaságában az elfoglalt török sáncok tetején áll. Feje felett kétfejű sassal díszített lobogót lenget a szél. A győztes hadvezér bal lábát az ellenségtől zsákmányolt trófeákon, egy lófarkas hadijelvényen (tugon) és egy díszes pajzson nyugtatja. Jobb kezével kardjára támaszkodik, baljában tollas kalapját lengeti a sánc nyílásán kilovagló futárai felé. Egyikük „Ad Regem" címzésű levelet emel a magasba. Engerth a diadalt kivívó vezért helyezi a festmény középpontjába, s ezáltal a történések bemutatása helyett inkább a szereplők érzéseit próbálja egyetlen pillanatba sűríteni. Ez a megközelítés gyökeresen eltér a csata 18. századi ábrázolásaitól. Ezek két legszebb darabját Jacques Ignace Parrocel és Jan van Huchtenburgh készítette Savoyai Jenő megrendelésére. Egyikük képén sincs kiemelt helye a hercegnek. Parrocel madártávlatból ábrázolta a csatát, amely így kiválóan áttekinthető, ám a fővezér alakja teljesen elvész az apró figurák tengerében. Huchtenburgh - aki 1708 után személyesen is elkísérte Savoyait a hadjárataira - szintén a csata topografíkus hűségű megörökítését tartotta a fő céljának, ez tölti ki képének középterét. Festményén ugyan jól kivehető az ágaskodó fehér lovon ülő hadvezér, de alakja egyáltalán nem válik ki a kép előterében zajló harci jelenetek forgatagából. 5 Mindketten a megrendelő hadvezér igényei szerint jártak el, amikor „analitikustopografikus" módon, tulajdonképpen egy szakember szempontjai szerint örökítették meg a herceg győzelmeit. A „laikus" megrendelők ezidőtájt ugyanis inkább a győztes figuráját előtérbe állító „dicsőítő" csatakép típusát kedvelték, mely elengedhetetlen kelléke volt a kor uralkodói reprezentációjának. 6 Saját környezetének kialakításakor Savoyai ugyan nagyon tudatosan élt a barokk művészet adta lehetőségekkel, de győzelmeinek megörökítésekor többnyire nem ilyen módon kívánta öregbíteni hírnevét. 7 A bécsi Heeresgeschichtliches Museumban őrzött harmadik festmény 8 hosszú feliratával, a csata térképszerű, teljesen felülnézeti ábrázolásával már a korabeli sajtó grafikáit követi. Térszervezési hibái, provinciális festésmódja, a csodatévő pócsi Madonna-kép felhasználása csak erősítik azt a benyomást, hogy sokszorosított grafika nyomán, populáris célokkal készült. Európa nyugati felében a 17. század végére kialakultak a propaganda és tájékoztatás modern formái, s ebben az időszakban már komoly mennyiségben állítottak elő nyomtatott röplapokat, hírleveleket, újságokat. Igen jelentős igény mutatkozott az információkat kísérő, értelmező képek iránt is. 9 Ezek 5 Rózsa, Gy., Schlachtenbilder aus der Zeit der Beifreiungsfeldzüge, Budapest 1987, 63-64, 104, 128. és 131. kép; Pfaffenbicher, M., A barokk csatakép Közép-Európában, in Mojzer, M. (szerk.),Zsánermetamorfózisok, Kat. Székesfehérvár, Budapest 1994, 52-53. 6 Rózsa, i.m. (5. j.) 32 48; Pfaffenbicher, i.h. (5.j.) 48-49. 7 Lechner, G. M., Imperial Allegorik und triumphale Programme in der österreichischen Denkenmalerei des Hochbarocks, in Prinz Eugen, Kat. Salzburg-Wien 1985, 330-332; Galavics, i.m. (l.j.) 131 132; Pfaffenbicher, i.h. (5.j.) 53. 8 Popelka, L., Eugenias in Nummis. Kriegs- und Friedenstaten des Prinzen Eugen in der Medaille. Kat. Heeresgeschichtliches Museum, Wien 1986, 58. sz.; Rózsa, i.m. (5.j.) 64, 94, 104. 9 Burke, P., Népi kultúra a kora újkori Európában, Budapest 1991, 292-315; Köpeczi, B., ,, Magyarország a kereszténység ellensége". A Thököly-felkelés az európai közvéleményben, Budapest 1976; G. Etényi, N., A 17. századi közvéleményformálás és propaganda Érsekújvár 1663-as ostromának tükrében, AETAS 1-2 (1995) 95-139; Csapodi, Z., A Thököly-felkelés visszhangja a Német-Római Birodalom területén, uott., 140-170; A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében számos olyan grafika található, amellyel megőrizték a hozzájuk tartozó szöveges részt is - például a zentai csatáról szóló tudósítást: MTKCs. T. 3910.
