Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához
tournai-i műhely munkája a két angyal között megjelenő Madonna a hali Szent Márton bazilika déli kapuján (21. kép). 72 Mindkét esetben Mária koronát visel, jobbjában virágszálat tart. A bal kezén ülő Jézus beleír egy nyitott könyvbe. Ez a könyv eredendően az isteni bölcsesség jele. Leszármazottja aSedes sapientiae könyvének, amit a 13. századtól Jézus esetenként nyitva mutat meg a hívőnek. 73 A 14. század elején már nem ritka az álló Madonna karján ülő, nyitott könyvből olvasó gyermek. 74 Ez a könyv a gyermek jövőbclátását szimbolizálja, akár az Elet könyvéről, akár a tanításai foglalatát tartalmazó Evangéliumról, akár az üdvtervről van szó. 75 E típus átalakítása révén jöttek létre az első író gyermeket ábrázoló szobrok. Talán kezdetben az Elet könyvébe való beírás volt az elsődleges értelmük - kiváltképp amennyiben síremlék kontextusában jelent meg először a téma (erre azonban nincs bizonyíték). A motívum általában - Arbois-ban és Halban is - síremléktől függetlenül fordul elő. Felmerült, hogy ezekben az esetekben Jézus szöggel ír a könyvbe. 76 Akár így van ez. akár nem, azt gondolom, hogy azok, akik az író gyermek, illetve a tintatartós Madonna kapcsán a passió előrelátásáról beszéltek, azoknak ezen variáció esetében van a leginkább igazuk. Az Apokalipszis könyvét(3,5; 17,8; 20,12; 20,15) Szent Ágoston óta a predesztináció, illetve a sors előretudása könyvének tartották, és a 9. századtól Krisztussal magával azonosították. 77 Caesarius von Heisterbach (fi240) szerint a „Krisztus-könyvet' 1 a passióban állították elő, a betűket ostorcsapásokkal írták bele, a rubrikázás szögekkel készült, az interpunkció pedig tövisekkel. 78 Az első író gyermeket ábrázoló szobrok nagyjából egyidejüek az első festményekkel, és egyazon művész, Beauneveu hatósugarában készültek. Az írás értelme itt eltérő, a könyv nem Mária testének metaforája. Madonna szeplőtelenségére most a virágszál utal: az anya az eredendő bűntől való mentessége révén vált méltóvá arra, hogy az isteni bölcsesség tartálya legyen. 79 72 Kat. Parler, i.m. (71 ,j.) 93 (R.Didier J.Steyaert). 73 Pl. Köln, Schnütgen Museum, 1260 körül. Ld. kat. Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800 1400. I II, Köln Schnütgen-Museum 1973, vol. 2. 446-447, 1-4. kép. 74 Ld. pl. a nyugati német területről származó dió(?)fa szobrot: Dortmund, Museum für Kunst und Kulturgeschichte, in Kunstschätze aus zerstörten Kirchen Westfalens, Ausstellung 1948, Schloss Cappenberg über Lüne, Vorw. R. Fritz. 38. sz. 75 Az Élet könyvéhez pl. Koep, L., Buch (himmlisch) in RAC II. hg. von Th. Klauser, Stuttgart 1954, Sp. 725-732; Schiller, i.m. (12.j.) III. 177; Richter i.h. (33.j.) 87; Az üdvtervet szimbolizáló könyvhöz: Büttner, F.O., Mens divina liber grandis est. Zu einigen Darstellungen des Lesens in spätmittelalterlichen Handschriften. Philobiblion 16 (1972) 99. 76 Feigel, i.h. (3j.): Verdier, i.h. (14.j.) 254, 23,j. 77 Szent Ágoston, Isten városa 20.15; Hrabanus Maurus, Allegóriáé in S. Script. PL, 112, col. 987; Walafrid Strabo, Glossa ordinaria, PL, 114, col. 745; Haymo, Expos. In Apoc, PL. 117. col. 1190: Hugo de Sancto Victore, De arca Noe, PL, 176, cols. 636,645; Bonaventura, Lignum vitae. 12. gyümölcs, 46 stb. Ld. Richter i.h. (33.}.) 87-88. 7X Dialógus miraculorum VIII.35. „Liber vitae Christus est...In peile siquidem coiporis ejus scriptae crant litterae minores et nigrae per lividas piagas flagellorum, litterae rubcae et capitales per infixiones clavorum, puneta etiam et virgulae per punetiones spinarum.... idézi: Wattenbach, i.m. (34.j.) 208-9. 79 Ld. pl.Chartres-i Fulbert,Sermo IdeNativitate Beatissimae Virginis. PL. 141, col. 322; Levi d'Ancona, M., The Iconography of the Immaculate Conception in the Middle Ages and early Renaissance, New York 1957, 54.
