Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

fáliában. Útközben számos csodás esemény történt, a szobor presztízse nőttön nőtt. A befolyt adományokból kolostor és templom épült a Fröndenberg melletti Haßleibergen. A mű innen került át az 1225-30 között alapított fröndenbergi ciszterci kolostorba, végül pedig - csodás körülmények között - a soesti Santa Maria zur Wiese templomba. Itt bűnbocsánatot lehetett általa szerezni, zarándoklatok célpontja, körmenetek dísze volt. Büszkén vitték a Wiesenkirche elöljárói a város legnagyobb ünnepén, a Szent Patroclusnak szentelt dóm felszentelésének évfordulóján, amikor mindegyik gyülekezet legnagyobb kincsével vonult fel. A két vesztfáliai tintatartós Madonna mintha modernizált festmény-megfelelője volna ennek a kultuszszobornak. Jézus ezeken is feltűnően keresztezi lábát, ruhát visel. Most könyv helyett írásszalagot tart baljában. Mária ugyanolyan természetellenesen hajlítja hátra - most csak egyik - csuklóját és emeli a néző felé tenyerét, ezúttal alma helyett tintatartóval. Azt gondolom, hogy a festő, aki azt a megrendelést kapta, hogy készítse el a kultuszszobor modernizált festmény-változatát, Bedford Mester hóráskönyvének tintatartós Madonnájához fordult segítségért: itt talált mintát Mária kihajlított csuklója és Jézus keresztezett lába realisztikusabb megoldásához. A szobor és a képek gondolati magja ugyanaz: az isteni bölcsesség halandó emberi testté vált. Ennél több bizonyíték nincs arra nézve, hogy a festmények a híres kultuszszobor holdudvarában keletkeztek, hacsak a több hasonló példány létét nem számítjuk közéjük. Annyi azonban véleményem szerint bizonyos, hogy mindkét táblakép megrendelése Soesttel kapcsolatos. Soest védőszentje, Szent Patroclus pajzsát fekete alapon, kitárt szárnyú, balra néző arany sasmadár díszíti - ugyanilyen madár van Soest város pecsétjén és címerében is.

70 A város ezzel a címerállattal a német birodalom oltalma alá helyezte magát. A budapesti Madonna koronáját díszítő, fekete alapon megjelenő három aranyszínű sas, és a berlini kép aranyhátterének sasmadár mintája arra vall, hogy mindkettőt soesti megrendelőnek festették. VI. Az álló Madonna az író gyermekkel a szobrászatban Az első fennmaradt író gyermeket ábrázoló szobor valószínűleg valamivel korábban készült, mint az első fennmaradt miniatúra. Az arbois-i Saint-Just plébániatemplom Mária kápolnájának Madonnáját 1375 és 1378 között faraghatták egy tournai-i szobrászmühelyben (20. kép).

71 Néhány évvel későbbi, és ugyancsak valószínűleg 70 Schwartz, H., Die Stadtsicgel von Soest, Soester Zeitschrift 67 (1954) 9-12; Deus, W.-H., Ikonographie des hlg. Patroclus, Soester Zeitschrift 70 (1957) 45-77. 71 Die Parier und der schöne Stil 1350-1400. Europäische Kunst unter den Luxemburgern, I-VI, Köln 1978, 1.61. (J.A.Schmoll gen. Eisenwerth); A Squilbeck i.h. (5.j.) 129 által posztulált legelső példa, a St.Trond-i Madonna (1360 körül) esetében a gyermek nem ír, csak nyitott könyvvel van ábrázolva; Mária - állítólag - tintatartót tart kezében. Didier, R., Henss, M., Schmoll gen. Eisenwerth, J.A., Une Vierge tournaisienne à Arbois (Jura) et le problème des Vierges de Hal. Contribution à la chronologie et à la Typologie, Bulletin monumental 128 (1970) a 98. oldalon hivatkoznak az ikonográfiái típus korai példájára, egy vésett epitáfiumra a tournai-i St.Nicolas-ban (A. Dupont 11370 és Jeanne de Bailli "f 1358). Azonban a síremléken ábrázolt gyermek Jézus nem ír, hanem könyvet vagy papírt mutat a néző felé.