Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához
vagy italo-bizánci félalakos Madonna segíthetett a francia miniatúra félalakossá átalakításában. A sienai Ovi le Mester egy kompozíciója -mutatis mutandis- nagyon emlékeztet a vesztfáliai Madonnákra: a felöltözött gyermek Mária bal karján ül, jobbjával megfogja anyja köpenyének szélét, baljában csüngő írásszalagot tart, ezen a fiat szó olvasható. 66 Tudható-e valami a vesztfáliai Madonnák megrendelésének körülményeiről? Miért készült belőlük több hasonló példány? Vajon miért jött kapóra festőjüknek a Bedford Mester miniatúrája? A táblaképeken Jézus különös lábtartása magyarázatot igényel. A lábak keresztezése általában hatalmat fejez ki - pozitív és negatív értelemben egyaránt - továbbá gondolkodókra, írókra, olvasókra jellemző ez a gesztus. 67 A vesztfáliai Soest városában különösen sokszor találkozunk vele; írott források és képek tanúsítják, hogy errefelé elsősorban a bírói hatalomra utaltak a keresztezett láb motívumával. 68 A példák közül kiemelkedik a ma is híres werli kultuszszobor, ami a 17. század közepéig Soestben volt (19. kép). 69 A 68 cm magas szobor a 12. század első harmadában készült, azóta többször átfestették és átfaragták. A Sedes sapientiae Madonnának egy sajátos, Vesztfáliában és Skandináviában elterjedt változatát képviseli. Az ikonográfiái típus központi gondolata, hogy Jézus, a megtestesült ige, az isteni bölcsesség megszemélyesítője, elfoglalja földi trónját, azaz a Szűz ölét. A szóban forgó példán a típus általános jellemzői közé tartozik, hogy Mária, koronával a fején, frontálisan, méltóságteljesen trónol, jobbjában almát tart. Jézus miniatűr felnőttként, felöltözve ül anyja ölének közepén, jobbjával áld, balját könyvre helyezi. Csak ennek a válfajnak a sajátja, hogy a gyermek - Krisztus eljövendő bírói hivatalára utalva hangsúlyosan keresztezi lábát, hogy Mária a néző felé mutatja mindkét tenyerét, továbbá az, hogy a gyermekalak leemelhető; külön van festve és kifaragva. A csodatévő szobor a legenda szerint a Szentföldről származik. A 13. században egy Bertold nevű premontrei szerzetes és testvére, Menrich kanonok körbevitték Veszt66 Holléte ismeretlen. Ld. Shorr, i.m. (61.j.). Esetleg gondolhatunk olyan, vagy ahhoz hasonló kegyképre is, amilyet jelenleg a lieges-i Szent Pál katedrális kincstárában őriznek: egy 1200(?) körüli bizánci ikon, amit 1400 körül a Németalföldön átfestettek. Mária bal karján ül a felöltözött gyermek, aki jobbjával áld, baljában pedig kibontott tekercset tart. Ld. Belting, i.m. (16.j.) 490 és 266. kép. 67 Tikkanen, J. J., Die Beinstellungen in der Kunstgeschichte, Helsingfors 1912, 164; Deus, W.-H., Richter mit gekreuzigten Beinen, Soester Zeitschrift 82 (1970) 18-22.; Einem, H. von, Medici Madonna Michelangelo's, Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften, Vorträge G.190, Opladen 1973, 15. 68 A soesti perrendtartás előírja, hogy „a bírónak bírói székén úgy kell ülnie, mint bősz oroszlánnak, jobb lábát a balra vetve." Tikkanen, i.m., Deus, i.h. Néhány soesti példa bíró ábrázolására keresztezett lábbal: St. Peter: Szt. János-kapu timpanonján a mártíromságot elrendelő császár, 1150 előtt; S. Patroclus: Patroclus-üvegablak: a Szent Pált elítélő bíró, 1160/66; soesti antependium, egykor Berlin: Pilátus, 1240 körül; Konrad von Soest: Wildungen-oltár: Pilátus 15. század legeleje stb. 69 Bellot, gcb. Beste, E., Das Werler Gnadenbild und Soest, Soester Zeitschrift 69 (1956) 55-70; Preising, R., Das Gnadenbild von Werl, in Die Gottesmutter. Marienbild in Rheinland und Westfalen, Recklinghausen 1968, I. 153-160. II. Kat. N° 23; Deus, W.-H., Richter mit gekreuzigten Beinen. Ein Nachtrag, Soester Zeitschrift 83 (1971) 25; Endemann, K., Das Marienbild von Werl, Westfalen 53 (1975) 53-80.
