Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

V. A vesztfáliai táblaképek (Budapest, Berlin) Mindeddig senkinek sem tünt fel, hogy a budapesti és berlini tintatartós Madonna milyen nagyon hasonlít a Bedford Mester két imént tárgyalt miniatúrájához (17. és 18. kép).

59 A festményeket régebben Konrad von Soest műhelyével hozták kapcsolatba, mára csak az tűnik biztosnak, hogy vesztfáliai műhelyben készülhettek az 1420-as években.

60 A két közel egyforma méretű táblakép stílusát, típusát, ikonográfiáját tekintve nyilvánvalóan közeli kapcsolatban van egymással. Mindkét esetben aranyháttér előtt jelenik meg a Madonna, bal karján gyermekével. Jézus hosszú selyembrokát ruhát visel, alatta kilátszik fehér inge. Baljában mondatszalagot tart, jobbjával anyja köpenyének szélét fogja. Jobb lábát csupasz bal térdére helyezi. Mária felemelt jobbjában tintatartó, tollszárral. Csuklójáról piros zsinóron tolltok lóg le. Ami a két kép közötti különbségeket illeti: szemben a berlini Madonna egyszerű fehér fejkendőjével a budapesti Mária gyöngyökkel, aranyszínű sasmadarakkal díszített koronát visel, és hat hangszeren játszó angyal veszi körül. Ruhája is díszesebb; szegélyére a Maria Mater szavak vannak szőve. (A gyermek glóriájába írt betűk olvashatatlanok.) A berlini kép aranyháttere gravírozott, gazdag minta díszíti, ebben növény motívumok, kufita feliratok mellett - megjelenik a budapesti koronáéhoz hasonló balra néző sasmadár is. A budapesti képen a gyermek kezében tartott tekercs kibetűzhetetlen szövege feketével van festve. A berlinin jól olvasható a pirossal írt mondatszalag szövege: Ich bin der wech, die warheit un leven (János 14,6). Ami a két táblakép és a Bedford Mester tintatartós Madonnái közötti hasonlóságokat illeti: a gyermek ugyanúgy van öltözve, ugyanúgy veti hátra fejét, ugyanúgy fogja egyik kezével anyja ruháját

61 és tartja a másikban az írásszalagot; ugyanúgy helyezi 59 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 123, 68,2 x 59 cm. (keret nélkül). Diófa, csak a bal széle eredeti. Pigler, A., Országos Szépművészeti Múzeum. A Régi Képtár katah')gusa. I-II, Budapest 1967. vol. I. 770 (1967-ig teljes irodalommal); Urbach Zs. in Stephan Lochner, Meister zu Köln. Herkunft, Werke, Wirkung, Hg. F. G. Zehnder, Köln 1993,382 korábbi bibliográfiával; Berlin, Staatliche Museen, Preussischer Kulturbesitz, Gemäldegaleric Inv. N°2091, 67,5 x 45 cm. Diófa. Ld. Berlin, Gemäldegalerie, Katalog der ausgestellten Gemälde des 13-18. Jahrhunderts, Berlin 1975, Vorw. H. Bock, 470 korábbi bibliográfiával; Verdier annyit megjegyez, hogy a ruhafogás motívuma hasonlít a Bedford Mester bécsi miniatúráján és a vesztfáliai táblaképeken i.h. (14.j.) 250. 60 A két legújabb Konrad von Soest monográfia egyetlenegy lábjegyzetben sem említi a képeket. Engelbert, A., Conrad von Soest. Ein Dortmunder Maler um 1400, Dortmund-Köln 1995; Corley, B., Conrad von Soest. Painter among Merchant Princes, London 1996. Az utóbbi szerző egy másik alkalommal a budapesti képnek még a vesztfáliai eredetét is megkérdőjelezi - alternatívát nem javasol. Kunstchronik 47(1994)700. 61 A motívum talán Mária szeplőtelenségére, érinthetetlenségére, a „Templom függönyére'

1 utal annál is inkább, mert Krisztus köpenyt behúzó keze egybeesik Mária övének vonalával. Ld. - lotharingiai szobrokkal kapcsolatban - : Schmoll gen. Eisenwerth, J.A., Lotharingische Madonnen-Statuetten des 14. Jahrhunderts, in Variae Formae Veritas Una. Kunsthistorische Studien. Festschrift Friedrich Gerke, Hg. J.A. Schmoll gen.Eisenwerth, H .Schnitzler, H. Wentzel, P. Ludwig, Baden-Baden 1962, 135; Verdier, i.h. (14.j.) 254 szerint a gesztus Mária és Jézus jegyesi kapcsolatára utal. Shorr, D. C, The Christ Child in devotional Images in the XIV Century, New York 1954, 24. típus: az eljövendő halálra való utalásként értelmezi a kabát szélének megfogását.