Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

dei memento mei... Pater noster qui es in caelis sanctificetur nomen tuum. Adveniat regnum tuum (Mt 6,9-10) - és Jézus válasza: fiat. Ez a szalag nem a megtestesült ige szimbóluma, és nemcsak a rajta levő szöveg miatt nem az. A vége kicsúszott Mária baljából. Az anya itt is csak két ujjal: a mutatóval és a középsővel tartja gyermekét, pedig nyugodtan kinyújthatná gyűrűs- és kisujját is: immár nincs bennük semmi. A Madonna jobb kezét valamivel ügyesebben alakította át a miniátor: most is a tekercs fölött tartja, mint előképe esetében, de úgy, hogy közben mutató- és kisujját a kérelmező felé kinyújtja. Ez az ún. corno gesztus ebben a kontextusban bátorítást, erőtadást jelent. A festőre, aki ezt az átalakítást elvégezte, hathattak olyan donátor-ábrázolások is, amelyeken a megrendelő kérőimájának szövege hosszú szalagon tekereg Máriához és gyermekéhez.

43 Új motívum Mária koronája: a közbenjáró a Menny királynője. Az író gyermek motívum jelentése megváltozott: a tekercs, az írás itt az inkarnációra nem vonatkozik, a közbenjárással van kapcsolatban.

44 A Berry herceg környezetéből származó franko-flamand miniatúrák között akad azonban még egy, amelyik őrzi az írás-motívum eredeti értelmét. A képet - ami a „Brüsszeli hóráskönyv" Máriájához hasonlóan a hóráskönyv kezdőimáját kíséri - Meiss Pseudo-Jacquemart-nak adja, és 1410 körűire datálja ( 14. kép).

45 A koronát viselő Mária kőtrónuson ül, bal térdén tartja félmeztelen gyermekét. Jézus feje körül sugarak láthatóak; most nem szopik, és ezúttal nem tekercsre, hanem egy nyitott könyvre ír. Két-két angyal Máriát dicsőítő írásszalagot tart a trón két oldalán. Ahogy a könyvet az anya és gyermeke együtt tartja Mária öle előtt, ahogy ünnepélyesen-ceremoniálisan megmutatják azt a nézőnek, az emlékeztet Sarugi Jakab szavaira: „(Mária) szent testét tiszta lapként átnyújtotta, és az ige erre... ráírta saját magát".

46 Az inkarnáció és az írás közötti analógia alapja az, hogy mindkét esetben kézzelfoghatóvá válik a szellemi: végső soron ezt szemlélteti az író gyermek típusa. Ezen túl 43 Pl. Pierre de Luxembourg a Madonna előtt. Avignon, Musée Calvet ms. 207 fol 8. ( Meiss i.m. vol. II. 655. kép). 44 Sem a szóbeliségben, sem a teológiai irodalomban nincs éles határ a különböző jelentések között. Petrus Cellensis idézett Angyali üdvözletre írt prédikációjában Krisztust stylus hominisndk nevezi, aki kitörli a vezeklők bűneit, és felírja az arra érdemesek nevét Isten könyvébe, i.m. (29.j.) col. 707 és 719-20. A hildesheimi St. Martinskirchéből a St. Andreas plébániatemplomba átkerült 2 méter magas, 1,1 méter széles homokkőrclief kompozíciója is a „Brüsszeli hóráskönyv" Madonnájára vezethető vissza. A koronás Mária baljának gyűrűs- és kisujjával széles tekercset, közép- és mutatóujjával pedig a térdén álló, felöltözött gyermekét tartja. Jézus szopik és ír. Mária kinyújtott jobbját ráhelyezi a kacskaringós, hosszú, lebegő tekercsre, ami a bal alsó sarokban egy kis méretben ábrázolt donátornál végződik. Itt az írástekercs egyszerre vonatkozik a közbenjárásra és Mária testére. Ld. Habicht, V.C., Die mittelalterliche Plastik Hildesheims, Studien zur deutschen Kunstgeschichte, 195, Straßburg 1917, 116-117. XX. tábla, 47. kép; Parkhurst, i.h. (4.j.) 302, 34. kép. 45 Szenpétervár, Allami Könyvtár, ms. Q.v.1.8. Meiss, i.m. (41.j.) vol. I. 206, vol. II. 256. kép. 46 Id. a 27. jegyzethez tartozó szöveget. A könyv és a tekercs ekvivalenciájához: Braun, J., Buch (Buchrollc) als Attribut, in RDK II. Sp. 1339-1340; A szentpétervári miniatúrához eszmeileg nagyon hasonlít egy 1330 körűire datált, Bernardo Daddinak attribuait táblakép (Joensuu, Joensuu Art Museum Inv. N°210) Mária és gyermeke itt hat angyal között trónol. A Krisztus által tartott nyitott könyvre Mária is hangsúlyosan ráhelyezi kezét. A könyvön a következő felirat olvasható: „lm principio erat verbum et verbum erat apud deum et deus erat verbum hoc erat". Ld. A Corpus of Florentine Painting. The Fourteenth Centuiy. The Works ofB. Daddi. sec. III. vol. HI. by R. Offner. New Ed. by M. Boskovits in coll. with E. N. Lusanna, Firenze 1989, 358-361., Add. IV. t.