Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához
Máriát magasztalja, aki átnyújtotta testét az ige számára. Ez magyarázza az öt dicsőítő angyalok, feliratok jelenlétét, azt, hogy később általában koronával jelenik meg, és szeplőtelenségét hangsúlyozandó - gyakran ölti majd magára az Apokalipszis asszonyánakjelvényeit. IV. A tintatartós Madonna Az 1400 körüli években, a francia festőműhelyekben megjelenik egy új motívum: Mária tintatartót tart kezében. Gorissen szerint a legkorábbi fennmaradt példa egy latinul és franciául írt, Párizsban használt hóráskönyvben található. 47 Messzemenő következtetéseket ebből a miniatúrából veszélyes lenne levonni, tekintettel az ábrázolás (és a reprodukció) kis méretére, továbbá arra, hogy a miniatúrába egy ismeretlen kéz valamikor belepingált. 48 Jézus meztelenül ül Mária bal térdén, és a tintatartó után nyúl, amit Mária, jobbját felemelve, melle előtt tart. Az ábrázolás a Szentlélek hórákat illusztrálja, azon belül aDoutce Dame de miséricorde, fontaine de tous bien qui portais iesu christ kezdetű imát, tehát a közbenjárással kapcsolatos. A baltimore-i Walters Art Gallery tondója valószínűleg a 15. század elején készült (15. kép). Miner szerint a párizsi miniátorok és a dijoni szobrászat stílusát ötvöző flamand mester műve; Verdier egy Broederlam hatása alatt álló műhelybe helyezi, ahol erős volt Köln befolyása, és ahol Ff. Scheerre is megfordult 49 Mária - most az Apokalipszis asszonya - ezúttal is felemelt jobbjában melle előtt tartja a tintatartót, csuklójáról tolltok csüng le. A másik karjában ülő, felöltözött gyermek egy tollal a tintatartó felé nyúl, bal kezében papírdarab. Ezúttal is elsősorban közbenjárást remélhetett a megrendelő az anyától és az író gyermektől. 50 A korai emlékek közé tartozik még a párizsi Bedford Mesternek két, egymáshoz nagyon hasonló, az 1420-as évek első felében készült miniatúrája (16. kép). 51 Festőjük valószínűleg a Németalföldről érkezett a francia fővárosba; jól ismerte Beauneveu, Jacquemart művészetét. Mindkét hóráskönyvben a Mária tizenöt öröméhez szóló imát vezeti be az ábrázolás. A koronát viselő Mária boltozott helyiségben, baldachin alatt trónol, lába alatt párna. Bal kezével felemeli a tintatartót, amihez tolltok van erősítve. 47 Oxford, Bodl. Libr. Douce 62, fol. 171 v. Pacht, O. - Alexander, J. J. G., Illuminated Manuscripts in the Bodleian Library, Oxford, Oxford 1966, 50, N°637; Gorissen, i.m. (13.j.) 254; Meiss, i.m. (41 j.) vol. II. 742. kép. 48 Pächt-Alexander, i.m. A kötetet Brüsszeli Iniciálék Mestere és Jacquemart egy segéde díszítette. A szóbanforgó miniatúrát Pächt-Alexander Etienne Loypeau Mesterének, Meiss a Luçon műhelynek adja. 49 Miner, i.h. (ll.j.); Verdier, i.h. (14.j.). 50 Belting-Kruse, i.wj.(16.j.) 37. A tintatartós Madonna korai ábrázolásai közé tartozik egy bruges-i műhelyben készült hóráskönyv miniatúrája: Carpentras, Bibliothèque Inguimbertine, ms. 57, fol. 55v. Parkhurst, i.h. (4.j.) 297, 20. kép; Vlaamse miniatűrén voor Van Eyck (ca. 1380 - ca. 1420), Leuven 1993, Kat. N°32 (30) (Urbach Zsuzsának köszönöm). A gyermek a baljában tartott íróeszközre mered; Mária itt nem felemelve, hanem úgy tartja a tintatartót, mintha leveses- vagy tejestálat tartana. A másik kezével óvatosan érinti az írásszalagot. Parkhurst téved: a 21. képeként reprodukált frankó-flamand miniatúrán (ma Lisszabon, Gulbekian ms.L.A.148 fol.l9v) nincs tintatartó. 51 Bécs, Österreichische Nationalbibliothek cod. 1855 fol. 202v.; (Parkhurst, i.h. 298, 24. kép) London, British Museum Add. Ms. 18550 fol.l99v .
