Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
A múzeumi raktárak titkaiból
ritkábban - középső korszakából valók, a nyilvánvalóan Itáliába szánt stamnosai és nolai amphorái viszont, ugyanúgy mint lékythosai, egész pályáját végigkísérik. Korábbi kutatások során elért eredményekre és felmerült feltevésekre támaszkodva, a részletesebb, szélesebb körű kidolgozást avatottabbakra hagyva, meg lehet kísérelni a fentiekből az athéni vázakereskedelem egy szeletének vázlatos összerakását. A Kr.e. 480 körüli évek történeti eseményei a középső Mediterráneum hatalmi viszonyainak gyökeres átrendeződését eredményezték. Ezeknek hatása az attikai kerámia produkciójában és kereskedelmében is tükröződött, 40 bár a kerámia-történet alakulását természetesen közvetlenül számos más tényező is meghatározhatta. Az alakos díszítésű finomkerámia exportja egyelőre változatlanul lényeges volt Athén számára, és fő célpontja is Itália maradt, de a gazdag déletruriai városok felvevő képessége a 474-es vereség után lényegesen csökkent, a Siracusa tyrannosainak uralma vagy hatalmi befolyása alá került szicíliai területeké viszont látványosan megnövekedett, ugyanígy a Sziciliával az etruszkok ellen sikeresen szövetkező, majd Siracusa hegemóniáját a Tyrrhén-tenger déli területén kénytelen-kelletlen tudomásul vevő Campaniáé is. Másfelől hirtelen ugrásszerűen felértékelődött az Itália adriai partja, főleg a caput Adriae felé irányuló kereskedelem jelentősége. Azok a többnyire nem athéni kereskedők, akik részben saját, részben bérelt hajókon a Kerameikos produktumait, mint rakományuknak nyilván csak kis részét, Itáliába juttatták, ahogy korábban, ekkor is jól ismerték a helyi igényeket, és azoknak változásairól, új keresletek felbukkanásáról is tájékozottak voltak. 41 Ennek megfelelően válogattak akár magukban a fazekasműhelyekben, akár a Pireusba megtekintésre eljuttatott kínálatból. 42 Preferenciáik közvetve vagy közvetlenül az azokra gyorsan reagáló fazekasműhelyeknek is tudomására jutottak. 43 Az egyik ezek közül, amelynek már egy idő óta vezető vázadíszítője lehetett a Berlini-festő, és amellyel a Tithonos-festönek is kapcsolata volt, 44 490^480 táján, az athéni vörösalakos vázák itáliai exportjának új fellendülésekor mintegy két évtizedre lékythosok és nolai típusú kisméretű amphorák készítését és díszítését állította produkciója középpontjába. Ennek indítéka a nolai amphorák esetében elsősorban, a lékythosokéban jelentős mértékben a két vá40 A következőkhöz Giudice, F., CronArch 18 (1979, publ.1984) 159-161 (74-77.J.: a korábbi irodalom részletes jegyzéke) és uő., in APARCHAI, Nuove ricerche e studi... in onore di P.E. Arias, Pisa 1982, 284; Boardman, J., Expedition 21 (1979) N.4, 36-39; Martelli, M., in Civiltà degli Etruschi, kat. Firenze 1985, 180-181. 41 Vö. Eisman, U.U., Attic Kyathos Painters, Diss. Michigan 1972,49-50 ós Archaeology 28 (1975) 83. 42 A korabeli athéni vázakereskedelemről Casson, L., Expedition 21 (1979) N.4, 25-34; Hopper, R.J., Trade and Industry in Classical Greece, London 1979, 49-52; Johnston, A.W., Trademarks on Greek Vases, Warminster 1979, 48-55 és uő., in Looking at Greek Vases (eds. Rasmussen, T. - Spivey, N.), Cambridge 1991,220-231 és 272-273 (irod.); Ampolo, C.,A10NArchStAntn.s. 1 (1994) 29-35. Az ókori irodalmi forrásokról alapvető Knorringa, H., Emporos, Amsterdam 1926, (repr. 1961). 43 A „műhely" jelentéséről ebben az összefüggésben Robertson, M., in Beazley Addenda (comp. Burn, L. - Glynn, R.), Oxford 1982, XIV-XV. 44 Pace Robertson, i.m. (fent 13.j.) 130. Euwc, J., in Proc. of the 3rd Symposium on Ancient Greek and Related Pottery, Copenhagen 1988, 144, az amphorák formájának elemzése alapján feltételezi, hogy a Berlini-festő és a Tithonos-festő nolai amphorái azonos fazekas müvei.
