Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE-MÚZEUMI HÍREK - Az új állandó Egyiptomi kiállítás

tályos homokkőből készült, kezében Hathor istennő jelvényét tartó ifjú leány szobrának töredéke (45. kép). A ruházat finom redőzete és áttetsző vékonysága által sugallt légies könnyedséget és az arc hamvas üdeséget a súlyos paróka jelenléte sem töri meg. Ugyanezt a magas művészi színvonalat képviseli a fehér ruhát viselő, mellén kezeit keresztező karcsú nőalak fából készült állószobra is, amely Izisz vagy Nephtüsz istennőt ábrázolhatta és eredetileg vallási szertartáson hordozott bárka díszét képezhette. A szobrot, amelynek párját Brüsszelben őrzik, József főherceg 1870-ben ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. A III. Átmeneti kor sajátos művészi kifejezésmódját a falon látható ún. „mitologikus papirusz" valamint a Thébából származó díszes koporsók képviselik. E korszakból származik Gyűjteményünk egyik értékes emléke, Sesonk trónörökös térdelő szobra is. A fiatal, szinte gyermek „kis herceg" a memphiszi főpap jellegzetes öltözetét viseli, kezében kis kápolnát tart, melyben Ptah-Szokar-Ozirisz domborművű alakja látható (47. kép). A szobor a múlt század közepén került elő az Apisz bikák temetkezési helyén, az ún. Szerapeumban és kalandos úton jutott el hozzánk a bevezetőben említett Sípos György ajándékaként. Gyűjteményünk leggazdagabb anyaga az egyiptomi történelem kései időszakából való. Kiemelkedő jelentőségűek a bronz kisplasztikák. A XXV. dinasztia korában készülhetett az Onurisz és Mehit istenpárt ábrázoló alkotás, amely az ún. „Napszem mítosz"-hoz kapcsolódik. A szaiszi kor művészetének szép alkotása a szent Apisz bika szobra. A gyermek Hórusz (Harpokratész) későkori népszerűségét illusztrálja a Ptolemaiosz-korban készült állószobra, amely a tárló egyik legszebb darabja. A külön vitrinben látható ülőszobor Dzsószer fáraó lépcsős piramisának legendás tervezőjét, a Későkorban istenségként tisztelt bölcs Imhotepet ábrázolja. A szobor utóélete is legendásnak mondható. A középkorban került Európába és sokáig a Saint Denis-i apátság kincstárában őrizték. A Francia Forradalom idején került az Alexandre Lenoir által vezetett Francia Műemlékek Múzeumába majd az események forgatagában többször is gazdát cserélt és vásárlás útján jutott magyar műgyűjtők tulajdonába. 1950-ben került a Szépművészeti Múzeumba. A 36 arany figurából álló nyakék viselője a szülő nőket és a gyermekeket oltalmazó Thoérisz vizilóistennő pártfogását kereshette. Ugyanilyen oltalmazó erőt tulajdonítottak a groteszk formájú Bész istennek is, akinek a sarokban kiállított mészkő reliefje a görög-római kori művészet kvalitásos alkotása. A kiállítást záró tárlók a későkori halotti kultusz emlékeit mutatják be. A halotti sztélék közül különösen érdekes a bárkában álló sakált ábrázoló példány, amelyen a Halottak Könyve 106. fejezetének szövege olvasható. Az "egyiptomi onyx"-ból készült kanopuszedények a szaiszi kor egyik előkelő tisztviselőjének, Padihoremhebnek bebalzsamozott belső részeit tartalmazták. A római korból származó, női múmiát tartalmazó díszes koporsó hátlapját a tükörben jól látható gyönyörű festett nőalak ékesíti: Hathor istennő, a Nyugat Úrnője. A fülkében kiállított tárgyak közül a kartonázsdíszekkel borított múmia és az aranyozott arcú római kori koporsó érdemel figyelmet. Ez utóbbi érdekessége a talpán látható jelenet, amely Ozirisz mumifikált holttestét vivő Apisz bikát ábrázol. Az elhunyt múmiáján a balzsamozást követő „bepólyázás" során elhelyezett amulettek rögzítésének „szabályait" mutatja be a falon látható modell.