Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Schickedanz a Szépművészetiben
pendant-ját kellett megalkotnia, ami csak részben sikerült. 14 A kétemeletes neoreneszánsz képtárszárny elé klasszicizáló földszintes előépületet tett, hogy az épülettömeg fokozatos emelkedése miatt ne boruljon föl a tér egyensúlya. Az előépületböl kiemelkedik középső eleme, a múzeum szimmetriatengelyébe állított portikusz, mely mögött előcsarnok, majd a tulajdonképpeni díszterem, a Márványcsarnok következik. Ennek folytatásában, már a képtárszárny közepén a Reneszánsz csarnok helyezkedik el, rá merőlegesen pedig a Román és a Barokk csarnok ugyancsak teljes épületmagasságot átfogó nagy tere. 15 A múzeum közepén tehát T-alakban nagyszabású térsor található. A (bal oldali) Román csarnok nem jöhetett számításba - a múzeum képtár-része pedig foglalt -, így a Schickedanz-kiállítást a Márványcsarnok - Reneszánsz csarnok - Barokk csarnok L-alakban elhelyezkedő hatalmas tereiben kellett megrendezni, olyan terekben, amelyek a legkevésbé sem alkalmasak festmények vagy tervrajzok bemutatására. E kényszerű adottság volt az a körülmény, amely magában hordozta a kudarc lehetőségét - ha a kiállított anyag elvész a nagy térben, ha a csarnokok architektúrája elvonja a nézők figyelmét. Jerger Krisztina virtuóz rendezésének köszönhető, hogy nem így történt. Koncepciója vállalta a kiállított tárgyak aránytalan csoportosítását, a katalógus szigorúan kronologikus rendjének felborítását, a három csarnok egészen eltérő felhasználását (4043. kép). A középsőt, a Reneszánsz csarnokot üresen hagyta, itt maga a tér lett más által nem zavarva kiállítási tárgy. Hogy loggiájának emeleti architektúrája jobban érvényesüljön, rajzasztalokra helyezett tükröket állított fel, lehozva a felnézni rest nézőhöz a látványt. Az ide vezető Márványcsarnokba Schickedanz legszebb festészeti és bútortervezői alkotásai kerültek, szellősen elrendezve, de így is megtöltve a teret. Az L talpát alkotó Barokk csarnokba szorult az építészi működés bemutatása, a tervek és archív fotók tömege. Az előző két tér kontrasztjaként a rendezés vállalta a zsúfoltságot, mert különben az anyagnak csak elenyésző töredéke fért volna el. A térfalon körbefutó és a középre helyezett paravánokat szőnyegszerűen beborítva, szorosan egymás mellett és több sorban egymás fölött helyezték el az építészeti rajzokat, még feliratuknak sem hagyva helyet (ezek emiatt szokatlanul alacsonyra kerültek, ahová rajzot tenni már nem lehetett). Kronologikus rendszer helyett tematikus csoportosítást alkalmaztak; ez egyrészt bemutatta Schickedanz működésének fő területeit, másrészt módot adott az összevetésre. így kirajzolódott az építész tervezői metódusa. Bizonyos alapformák (síremlékei egy csoportjánál talapzatra helyezett szarkofág, emlékmüveinél kolonnád) ismételt felhasználása, egy vonzó építészeti gondolat variációinak végigpróbálása, elővétele akár évtizedek elteltével is, mintha a mindenkori feladat nem kiindulás lenne a számára, hanem csak alkalom arra, hogy tovább érleljen egy neki kedves architektónikus megoldást. Az elrendezés (centrumban a múzeum-tervekkel, a zárófalon a millenniumi emlékművel) az életműből adódó hierarchia szerint történt. 14 Erről ld. Gábor Eszter katalógus-tanulmányát, 44. 15 Az ún. Dór és Jón csarnok jóval kisebb, az előépület sarkait alkotó, antik templomot imitáló épületrészekben helyezkedik el.
