Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Schickedanz a Szépművészetiben
Részben a motívumok ismétlődése, részben a fő művek ismertsége miatt, s köszönhetően az anyag sokféleségének, a rajzok kvalitásának és színgazdagságának - úgy gondolom, hogy - a nézőre zúduló vizuális élmény töménysége dacára sem volt befogadhatatlan a látogatók többsége számára. Kis idővel a kiállítás megnyitása után lehetőség nyílt egy a fő térsorhoz csak lazán kapcsolódó, appendix-szerű teremben a kimaradt anyag egy részének bemutatására. Jó érzékkel nem további terveket, hanem fotódokumentumokat állítottak itt ki, fölvillantva a Schickedanzra ható, müveit befolyásoló élményeket. A kiállításra elkészült a magyar építészettörténet-írás eddigi legalaposabb katalógusa. Gábor Eszter bevezető tanulmánya egy monográfia részletességével, ugyanakkor rendkívül tömören tekinti át Schickedanz pályafutását, az épületleírásokat és a részadatokat a - nagyrészt ugyancsak általa írt - katalógus-szócikkekre hagyva. Az eredeti elképzelés szerint az œuvre egyes részterületeit külön tanulmányok dolgozták volna fel, de csak egy részük készült el, s a katalógusrészbe épült be. Igazából nem hiányoznak, Gábor Eszter anyaggyűjtéséhez nemigen lehetett mit hozzátenni. 16 A szerző szemléletmódja annyiban szokatlan, hogy hiányzik belőle a tárgya iránti elfogultság; Schickedanz müveinek kvalitását tárgyilagos távolságtartással - néha már-már túl szigorúan - ítéli meg. 17 A katalógusrész a szokásosnál erősebben tagolt. Az építészeti müvek alkotják a gerincét, ezenkívül elkülönítve szerepelnek a más tervezők épületeiről készült rajzok és akvarellek, 18 önálló katalógusrészt kapnak Schickedanz tevékenységének különböző területei: a festészet (ezen belül külön az akvarellek és a tanulmányrajzok), a bútorok és bútortervek, továbbá a különböző díszmüvek, illetve a dokumentumok. A kötet kétnyelvű, a tanulmány és a katalógus teljes szövege angolul is megjelent, ami természetes volna, ha nem ez lenne az első Magyarországon kiadott építészeti katalógus, amelyhez nemcsak rövid rezümék készültek idegen nyelven. így mód lesz arra, hogy ne csak a hazai kutatás hasznosítsa. A vaskos kötet kiállítása, bőséges képanyagának minősége (néhány kivételtől eltekintve) ugyancsak jobb az itthon megszokottnál. Az olvasónak az az első benyomása, hogy a könyvben mindent megtalál, amit Schickedanzról tudni lehet és érdemes, téves. Ez nemcsak onnan derül ki, hogy nincse16 Mint remélt tanulmányszerző (másokkal együtt) tanúsíthatom, hogy a tanulmányok egy része azért nem készült el, mert a bevezető tanulmány már első szövegváltozatában kimerítette a témában rejlő lehetőséget, a kutatás során nem kerültek elő olyan újabb források, amelyek alapján érdemes lett volna bővebben megírni ugyanazt. 17 Ezt érthette félre az egyik napilap recenzense, aki Schickedanzot közepes képességűnek írta le. Invenciója nem mérhető ugyan a korszak legkiválóbb építészeiéhez, újítónak pedig végképp nem tekinthető, de kora konzervatív ízlésű mesterei sorában - fő müveinek megkésettsége mellett is - előkelő hely illeti meg, középszemnek legfeljebb festői pályafutása ítélhető. 18 Úgy keletkeztek, hogy a kiváló rajzkészségű Schickedanz fiatal korában különböző építész-irodákban dolgozott. Ezirányú tevékenységével kapcsolatos a katalógus egyik attribúciós bravúrja: Gábor Eszter meggyőzően valószínűsíti, hogy a budapesti Operaház egyik belsőépítészeti részletének a Schickedanzhagyatékban talált vázlatát mestere, Ybl Miklós rajzolta, míg a részletesen kidolgozott (és Ybl által alá is írt) színes tervlap Schickedanz müve (241.).
