Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

Schickedanz a Szépművészetiben

nem elindítója volt a historizmus-kutatásnak, mely a 60-as évektől vett lendületet, de elsősorban egyes épületek vagy együttesek történetét tárta föl, a biográfiai érdeklődés nem volt rá jellemző.

4 A részletes életrajz feltűnően ritka műfaj a magyar építészettörténetben,

5 de a fontosabb 20. századi építészek jó részéről legalább kismonográfiával rendelkezünk.

6 Az utolsó két évtized hozta meg a historizmus kutatásának jelentős fellendülését, de ebben a tekintetben alig történt változás. Két jelentékeny építészéletrajzjelent meg az elmúlt években. Feszi Frigyesé, akinek életmüve túlnyomó részben a korábbi, romantikus stíluskorszakra esik,

7 és Szkalnitzky Antalé, akinek pályája megoszlik a romantika és a historizmus periódusa között.

8 Más - egész életművükkel a historizmus irányzatába sorolható - építészekről legfeljebb résztanulmányok vagy rövid áttekintések születtek. Jellemző, hogy a művészettörténeti kézikönyv másfél évtizede megjelent, a századfordulóról szóló kötetének vázlatos építész-pályaképei jelentik fontos alkotókról máig az egyetlen tájékozódási pontot (e fejezetet éppen Gábor Eszter írta).

9 Végül meg kell említeni Ybl Miklós életmükiállítását és katalógusát, mint időben és jellegében a Schickedanz-vállalkozáshoz legközelebb eső példát és kézenfekvő összehasonlítási alapot: ott megbízható életrajz és rendezett tervhagyaték birtokában is több, mint féltucat fő kollektív erőfeszítése kellett a megvalósuláshoz.

10 Schickedanz-kutatás a közelmúltig lényegében nem létezett. Annyit lehetett tudni róla, hogy a Hősök tere épület- és emlékmű-együttese az ő nevéhez köthető, mint ahogy jeles kortársait is többnyire csak egy-egy kiemelkedő budapesti alkotással kapcsolatban tartja számon - már ha egyáltalán - a köztudat. A kiállítás és a katalógus révén 4 Ez alól csak Ybl Ervin jelentett kivételt, aki más építészek pályafutásával is foglalkozott: Weber Antalról és Petschacfier Gusztávról tanulmányt írt, Hauszmann Alajosról monográfiát, de az utóbbi máig nem jelent meg. 3 Kivétel ez alól a klasszicista stíluskorszak, melynek két legnagyobb alkotójáról nagymonográfía szól: Rados. J., Hild József, Budapest 1958. és Zádor, A., Pollack Mihály, Budapest 1960. (Még fontosabb különbség a 19. század elejének és végének feldolgozottsága közölt, hogy korszakmonográfiát a magyarországi klasszicizmusról már 1943-ban írtak a fenti szerzők, míg a historizmusról nemcsak hogy nem készült, de belátható időn belül valószínűleg nem is fog.) 6 Az Architektúra sorozatról van szó, melynek darabjai minimális szöveget és aktuális fényképeket tartalmaznak, viszont egy részüket több nyelven is kiadták. A historizmus utáni korszak építészettörténetének feltűnő hiányossága, hogy legjelentősebb - nemzetközi mércével is számottevő - alkotójáról, Lechner Ödönről sem készítettek széleskörű kutatáson alapuló életrajzot, csak kismonográfiánál bővebb áttekintést (KismartyLechner Jenő 1961-ben és Bakonyi Tibor - Kubinszky Mihály 1981-ben). Csak a korszak másik vezető építészéről jelent meg részletes - de nem problémamentes - biográfia: Vámos, F., Lajta Béla, Budapest 1970. A legújabban megjelent építész-életrajz e korszakról: Nagy, E., Az építő Kós Károly Budapest 1995. 7 Komárik, D., Feszi Frigyes, Budapest 1993. Fesziról 1984-ben - halálának centenáriumán - ugyancsak Komárik Dénes rendezett életmükiállítást, katalógusában a teljesség igényével összeállított ceuvrejegyzékkel. 8 Sisa, J.. Szkalnitzky Antal. Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon. Budapest 1994. 9 Németh Lajos (szerk.), Magyar művészet 1890-1919. (A magyarországi művészet története 6.) Budapest 1981, 190-199. A kötet periódushatárából következően csak a kései historizmusra vonatkozóan. A megelőző korszakot tárgyaló kötet nem jelent meg. 10 Ybl Miklós építész 1814 -1891. A Hild-Ybl alapítvány kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban. Szerk. Kemény Mária, Farbaky Péter, Budapest 1991.